Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1942

33 betű. (Sokszor hivatkozik is rá: a könyvben is így van fírva!) S Imivel tanára, az élő tekintély nincs mindig »kéznél«, hogy tanácsot adhasson a kétségben, elfogadja a könyv írásmódját, s ez meg is rögződik benne. — Ezért igen ajánlatos volna — néha még felső fokon is — mai helyesírással közölni a tankönyv szemelvényeit. (Ezzel még kegyeletsértés sem történik...) — Űj kiadásoknál pedig tanácsos volna megnézni a tankönyvíróknak az Akadémia legújabb szótárának helyesírását... Mi nem írhatjuk elő az Akadémiának, mik volnának kívánságaink, de szeretnők, ha — másként nem, hát hatalmi szóval '— egységesítenék a imagyar helyesírást; ott, ahol lehet, pedig egyszerűsítenék. A nyelv nem »ergon«, hanem »energia«, folyton változó, fejlődő valami, tehát nem lehet áradását megállítani, de talán egyegy új tanterv élettartamára meg lehetne rögzíteni helyesírási szabályait. Ez sok gondtól mentesítené az amúgy is eléggé megterhelt magyar tanítást. Úgy olvastam valahol, hogy az Akadémia foglalkozik is ilyen tervvel: mi, magyar tanárok csak örülni tudnánk mielőbbi megvalósulásának. * * * Sok kérdés felmerülhetne még a magyar-tanítással kapcsolatban. Szeretnénk, ha kívánságaink teljesedhetnének; hisz nem egyéni kényelem, hanem nemzeti érdek követeli azok megvalósulását, hogy minél jobban, alaposabban megnevelve küldhessük a magyar életbe ifjúságunkat. Közös szent cél kölcsönös, megértő munkával valósítható meg. Ezért tudomásul vesszük zokszó nélkül, hogy minden iskolalátogató első sorban minket bírál. Helyes! Csak egyet kérünk, ne kísérletezzenek sokat illetékesek a magyartanítással, mert csak tanítványaink, a drága magyar nyelv s a közös magyar tanügy sínyli meg. S ha új tantervek születnek, megértés szükséges mindkét részről az átmeneti időre.. . Mi megfeszített munkával is dolgozunk, mert »előttünk egy nemzetnek sorsa áll...« Mi, szerzetesek, ideális lelkesedéssel, minden anyagi cél nélkül végezzük munkánkat. Világi kartársainknak is jóformán így kell tenniök, pedig őket jobban érinti az élet anyagi oldala. Mégis tanítunk a nélkül, hogy remélhetnénk magasabb állásokat, ahogy ezt más életpályákon általánosan tapasztalni; nevelünk, tanítunk, mert szeretjük magyarságunkat, s azt akarjuk, hogy az életbe kikerülő tanítványaink ne csak helyesen írni, jól fogalmazni tanuljanak meg, Vanem vigyék ki magukkal nemzetnevelő irodalmunk, drága anyanyelvünk és az összmagyarság szeretetét is. Schmuck Paskúl. 3