Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1942

A magyar-tanítás problémáid) í. A magyar nyelv s irodalom tanításának mindig központi szerepe volt középiskolai oktatásunkban. A klasszikus magyar írók olvastatása leginkább alapja lehetett a középiskolai törvény célja megvalósításának, hogy t. i. »a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, a magyar nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános műveltséghez juttason és más főiskolai tanulmányokra alkalmassá tegye.« (1934. t.-c.) E célkitűzéssel tehát az oktatás mellett követeli a törvény az ezzel teljesen egyenrangú jellemnevelést és a magasabb szellemi munkára való előkészítést. Fontos e szerint, hogyan lehet nemesen érző, elmélyedően gondolkodó és szent célokért lelkesedő ifjúságot nevelni, idővel pedig épen remekíróink tanulmányozásával egységes nemzeti közszellemet teremteni. Ennek elérésére szolgál az irodalom tanulmányozása, ehhez viszont a fogalmazástanítás útja vezethet el, amelyben rászoktatjuk tanítványainkat az alkotó munka szeretetére és a minél tágabbkörű, tökéletességre való törekvésre. A magyar-tanításban főkép ennek a két kérdésnek helyes megoldása vezetne nagy!) E rövid kis dolgozat intézetünk I. és II. félévi tanügyi értekezletére készült előadásaimat tartalmazza. Mint az új Tantervet elejétől megvalósító tanár kaptam megbízást igazgatómtól: tartsak beszámolót tapasztalataimról a sokat birált új módszerrel, változott tananyaggal kapcsolatban. Elsősorban tehát az irodalomtanítás kérdéses mozzanatait boncolgatom, majd a tárgy teljessége kedvéért a fogalmazás-, nyelvtantanítás néhány kérdésére terek ki s végül a magyar helyesírás egv-két bántó és mindmáig is problémának maradó jelenségére próbálok rámutatni. Dolgozatom nem tart igényt sem eredetiségre, sem a tudományos rendszerezés jellegére, sem teljességre ; inkább szakkönyvekben részletesebben megtalálható ismereték rövid összéfoglalása^ másrészt gyakorlati beszámoló akar lenni. A helyenként részletesebb ismertetés nem-magyarszakos kartársak kedvéért történt. — Az I. és II. részben I)r. Balassa László: A magyar-tanítás megújhodása felé c. könyvét vettem alapul, a III.—IV. részben pedig Papp István: A magyar nyelvtan nevelőereje című értekezése és a Magyar Szemlében a helyesírásról írt cikke szolgált irányítómul. Ezeken kívül felhasználtam még a következő műveket: Szántó L.: A fogalmazás vezérkönyve ? Biczó Ferenc: A magyar nyelv és irodalom korszerű tanítása és A magyar vers korszerű tanítása, Merényi ,0.: Irodalomtanítás a középiskolákban..., Yajthó L.: Tanulók szerepe Sx irodalom tanításában, Prônai L.: A magyar nyelvi olvasmányok módszeres tárgyalása, Múth János: A magyar nyelvtan módszeres megvilágításban, Busák Béla: Így fogalmaztunk mi... stb. A felhasznált részeket külön nem jelzem.