Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1942
13 objektív, személytelen cél is, hogy a tanulás által az ifjú közreműködjék, hogy bizonyos értékes javak megmaradjanak az utókor számára, s laz ifjúság közreműködjék a szellemi vagyon fönntartásában. A gimnázium különcsen az egyetemi tanulmányokra való előkészítésben szolgálja ezt a célkitűzést, azáltal, hogy olyan ismereteket ültet bele a tanulók lelkébe, amelyekre felsőbb tanulmányaiban szüksége lesz. Hogy pedig az egyetemi tanulmányokra való előkészítést mennyire figyelembe kell venni a gimnázium munkájában, azt a végzett tanulók statisztikája is igazolja. Pl. 1941-ben a nálunk érettségizett 60 tanuló közül 47 folytatta főiskolán tanulmányait. Igaz, hogy aki papnak kíészül, annak nem lesz szüksége a matematikára, aki pedig mérnöknek, annak a latinra, de annyira már mégsem lehet szétforgácsolni a középiskolát, hogy mindenki azt a típust találhassa meg, amelyre további tanulmányai és életének célkitűzése végett neki szüksége lenne. A középiskola megkezdésekor a legtöbb tanuló nem is tudja még, hogy melyik életpálya, vagy további tanulmány mellett dönt majd később. E mellett nem szabad még valamit figyelmen kívül hagynunk. A gimnázium, amikor művelt embereket akar nevelni, nemcsak műveltségi anyagot közöl, hanem ennek segítségével az emberi szellemet is ki akarja művelni. Már pedig annak a leeridő hivatalnoknak vagy orvosnak nem lesz ugyan szüksége Pythagoras tételére, de igen is szüksége lesz arra, hogy tudjon logikusan következtetni, hogy íel tud ja ismerni a lényeget, hogy az esetleges dolgok zűrzavarában megtalálja a törvényszerűt, a nehézségek között a logikus megfelelő megoldást stb. De ismeretes, hogy a gimnázium formális elmeképzésétől épen ezt várjuk. Már Montaigne azt mondotta: 9) »Ha a tanuló lelkét jobbá, Ítélőképességét pedig biztosabbá a tanulás nem teszi, akkor jobban cselekszik, ha a tanulás helyett labdázással íölti idejét, így legalább hajlékonnyá lesz a teste.« Az tehát csak a kérdés^ hogy a gimnáziumi tanítás, az iskolai munka csakugyan alkalmas-e ennek a lélekfejlesztő v szellemi és erkölcsi erőket megszilárdító feladatnak az elvégzésére? Ennek a kérdésnek az eldöntése nem olyan könnyű. A testnevelés munkájában könnyű megállapítani a test fejlődését, az izmok erősödését, a teljesítmények — futásban, ugrásban, súlydobásban stb. — növekedését, de észlelhetjük-e ezt hasonlóan a szellemi erők fejlesztésekor is? Már csak azért is nehéz ez, mivel a különböző életkorban különböző a szellem természetes fejlődése, és így nem tudhatjuk, hogy az iskoláztatás évei alatt mennyit érett, fejlődött volna az emberi szellem önmagától is, minden iskoláztatás nélkül. Pedig ezt ismernünk kellene, hogy ehhez hozzámérve az iskolai munka utáni fejlődést, megállapíthassuk, hogy az előrehaladásból mennyit írhatunk az iskola javára és mennyi az önmagától való gyarapodás. Mivel ilyen összehasonlítást nem tudunk tenni, az egyik mód célunk elérésére az lesz, hogy az iskolai tapasztalatokat próbáljuk értékesíteni, amint az a pedagógusok évszázados gyakorlatából kiadódik. Egy példát mondok. A mult iskolai évben inté9) Montaigne i. m. 76. 1.
