Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

A vallás szerepe Széchenyi életében és államférfiúi tevékenységében. A neves angol történetbölcselő Carlyle mondja: »A nagy emberek társasága, bármilyen szempontból foglalkozzunk is velük, mindig hasznos és kellemes. Az élő világosság forrásai ők, melyhez. közel lenni léleknemesítő és felemelő ránk nézve.« Midőn Széchenyi születésének 150. évfordulóján a legnagyobb magyarnak emlékénél idő/ünk, midőn felidézzük mindazt, amit nemzetünk neki köszönhet, valóban fel kell kiáltanunk a költővel: »Hová tekintesz földeden, magyar, Hol Széchenyi nevét ne lásd megírva Örök dicsőség fénvsugárivalP« És az ő dicsősége ránk és minden idők magyarjára nézve mindenkor az élő világosság forrása marad, melyből léleknemesítő okulást, nemes emberi tettekre felbuzdulást, önzetlen és áldozatos hazafiságot meríthetünk. Nemcsak államférfiúi pályája, hanem emberi jelleme és élete is változatos sokaságban kínálja nekünk a ta nul sápokat. Gazdag és mély lelki élete minden emberi megnyilatkozásában megragad és felemel bennünket, a többi közt vallásosságában is, és belőle e tekintetben is léleknemesítő okulást meríthetünk. Ha az embernél a tisztán természetadta testi-lelki valóságot egyéniségnek nevezzük, a személyiség ennél sokkal többet akar mondani: határozott, kiforrt életelvek alapján az akaratnak öntudatos munkájával az egyéniségből kialakított, kiművelt embertípust. Goethe ezt a legnagyobb földi dolognak mondja: »Das grősste Ding auf Erden ist die Persönlichkeit.« Ugyanezt mondja Széchenyi is, de sokkal határozottabban és konkrétabban: Az ő szemében a legnagyobb mü a világon: a jó ember — és a legértékesebb tartalom: a szép lélek. > Az embernek legszebb tulajdona a szép lélek, csak az és nem egyéb határozza meg valódi becsét... A lélek tökélyét vagy tökéletlenségét.. . pedig az dönti el, hogyan cselekszik és él. (\ ilág, 244. 1.) Magának Széchenyinek élete ennek az erkölcsi eszménynek magaslatára való szüntelen feltörekvés. Lelki arculatján a jellemzően egyéni, eredeti vonásokkal személyiség volt ő a szónak föntebbi értelmében, olyan határozott, mint történeti nagyjaink közt csak kevés. Természetadta n^gy adományai alqpján fáradhatatlan öntevékenységgel, nagy lelki küzdelmekkel erre küz-