Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

rr r r, r Jovoepites. »A világ forog, hol gyorsan, hol lassan; néha meg oly gyors iramban perdül az idők kereke, mint az óráé, melynek felhúzott sulyka rohamosan leszalad s egyszerre tizenkettőt mutat. Éjfélt-e vagy delet? A szerint, amint nézzük. Némelyek éjfélt, mások delet látnak a mi világelváltozásunkban is.« Prohászka Ottokárnak 1918ban irt ezen sorai találóan illenek napjainkra is. És talán azt is lehet mondani, hogy ma sokan inkább »éjfélt látnak világelváltozásunkban«, sötét bizonytalanságot tele aggodalommal. Jó ilyenkor Teleki Pál szavait fontolóra vennünk: »Nincs ok arra, hogy egy nemzet, amelynek ezeresztendős történelme van, amely már annyi viszontagságot élt át, hisztériásán figyelje a mindennapi eseményeket és ezekről azt gondolja, hogy az ő sorsát minden időkre eldönthetik. A nemzetek sorsa nem napi eseményektől függ, hanem saját erejüktől és akaratuktól. Ettől függ a megbecsültetésük is. Mi még legnagyobb megpróbáltatásunk és elesettségünk idején sem mondtunk mást, mint igazat. Nem beszéltünk másként, csak önérzetesen. Amikor a magyar békedelegáció annakidején kint járt Párisban s a diktált békét kellett elfogadnia, akkor is írásba foglaltuk, előterjesztettük és amennyire időt adtak rá, megmondtuk a magunk igazát. Amikor azt kérdezték tőlem, mint a békeküldöttség tudományos munkálatainak előkészítőjétől, miért irunk össze oly sok mindent, hiszen itt senki sem olvassa el, ezt válaszoltam: Tudom, hogy ma nem olvassák el, de tizenöt év múlva majd elolvassák. Ez be is teljesedett. Akkor sem figyeltünk az apró napi eseményekre, de bíztunk önmagunkban, a nemzetben^ annak ősi erejében és abban, hogy

7 egy nemzet igazmondása és igazsága a végén mindig győzedelmeskedik. Ebben bizunk ma is!« Találóan említették ezzel a saját erejében, igazságában bizó magatartással kapcsolatban az alföldi magyar juhászember példáját, aki a nyilt pusztán behúzott kalappal, kifordított subával, botjára támaszkodva a nyugodtan tűri a legnagy obb esőt és vihart: »Hiszen egyszer csak vége lesz ennek is!« A férfi azonban nemcsak eltűri a reászakadó nehézségeket, hanem bátor lélekkel építi a jövőt. A mostani Szentatya az Eucharisztikus Kongresszus befejező beszédében mondta: »Egyetemes programmjában az Örökkévaló Teremtésének és Megváltásának hatalmas tervezete kijelölte minden korszaknak és minden népnek a maga gondviselésszerű helyét. Az Egyház tudja, hogy Isten szelleme nemcsak a szellő lágy fuvalatá-