Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

30 rális, hanem konszervativ politikus. A konszervativ iránya Európaszerte a szertelenné fajult liberálizmusnak ellenhatása, mely a történeti fejlődés elvét írta zászlójára és vele azt a követelést, hogy az átalakulás a történetileg kifejlődött viszonyok alapján menjen végbe, de az idegen intézmények puszta másolása és elvi dogmák nélkül. Ilyen értelemben tehát Széchenyi is konszervativ. De azért mégsem egészen az. Nála csak a módszer, mellyel a változtatást eszközli, konszervativ de a változtatásról, haladásról nem mondhat le, hiszen a Magyar Parlagon szinte mindent betegnek, elmaradottnak és megjavítandónak látott. Ha tehát mindenképen valamelyik politikai irányba be akarjuk sorozni, akkor konszervativ reformpolitikusnak kell őt mondanunk. De hogy államférfiúi lényének igazi lényegét megláthassuk, keresztény lelkébe kell még egyszer futólag bepillantanunk. Az előzményekből volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy Széchenyi mélyen hivő és vallásának parancsai szerint élő keresztény katolikus férfiú volt, aki egész életén át fáradhatatlanul dolgozott saját lelkének tökéletesítésén, aki örök tusakodásban bűnös múltjával nagy belső küzdelmek árán tört a lelki élet magasságai felé. Nemzeti reformtevékenysége is innen nyeri lelki indítékait és erőtáplálékát: vallásosságából, mely parancsolólag utasítá, hogy a maga lelkierejét, minden tehetségét felhasználja honfitársai testilelki üdvének munkálására és ekkép boldogítására. Hivatása vallásos hitén keresztül a magasból jön: »Csak úgy hosszabbítsd meg életemet, ó mennyei Atyám, így imádkozám és imádkozom minden nap, ha a közre hasznos lehetek.« E küldetésnek megfelelőleg célja lényegében vallási: nemzetének anyagi, értelmi és erkölcsi kiművelése és ekkép igazi keresztény életre vezetése, melyet ő a halhatatlan lélekhez méltó életnek nevez. Végső tanulságként kimondhatjuk tehát azt a megállapítást: Széchenyi politikai államelmélete az a rendszer, amely szellemi és anyagi téren a keresztény erkölcsön alapuló életnek megvalósítását tűzi ki az államférfiúi és általában az állami működés feladatául. Ép azért az ő élete és politikai tevékeny

rsége a maga eredeti, önálló és példátlan személyiségének alakjában az igazi keresztény-nemzeti államférfiúnak élete és munkája. Ezt kell szellemében mintául és követendő például választani minden magyarnak, aki magát keresztény-nemzeti politikusnak vallja. Midőn tehát jubileuma alkalmából Széchenyit mint államférfiút ünnepeljük, ezt az igazságot különösen ma kell nvomatékkal hangsúlyoznunk, midőn vezető nem;zeti politikánk a múltnak keserves csalódásai, szomorú tanulságai után a »keresztény-nemzeti« vezéreszmét írta zászlajára. Dr. Kemény Kolumbán. Használt forrásművek : Dr. Viszota Gyula : Gróf Széchenyi István Naplói I., II. köt. 1925. és 1926. Zichy Antal Gróf Széchenyi István Naplói. 1884. Szekfü Gyula : A mai Széchenyi. Eredeti szövegek Széchenyi István műveiből. 1935. — Három Nemzedék. 1934. Prohászka Ottokár: Széchenyi vallásossága. Társadalomtudományi Szemle 1912. évfolyam.