Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

19 szentté sem lehet bárki puszta akaratával, sot legjobb akaratával sem. De nem adatik-e az apostol szerint mindenkinek elégséges kegyelem? Igen, hogy üdvözülhessünk, de nem, hogy szentekké lehessünk. Ép azért a szenteket csodáljuk és bár erényeikben tehetségünk szerint követnünk kell, de utánozni, másolni hiába próbáljuk őket. Ehhez a puszta jóakaraton felül még megfelelő testi-lelki kegyelmek szükségesek. Hogy ezek kinek adatnak meg, ennek tuciása meghaladja emberi értelmünket és a kegyelemosztó Istennek van fenntartva, amint ezt hittel hisszük. Ha ezen gondolatokat Széchenyire alkalmazzuk, önként adódik a felelet arra a kérdésre: ki tudta-e alakítani magában a vallásos lelkületnek azt az összhangját, egyensúlyozottságát és tökéletességét, amelynek legfelsőbb fokozatát a szentekben csak csodálni tudjuk, de amely a mélyen hivő lelkeket általában jellemezni szokta. Midőn erre a kérdésre tagadólag válaszolunk, korántsem akarjuk elhomályosítani, lerontani mindazt, amit az előzőkben az ő vallásosságáról mondtunk. Láttuk azt, hogy mély vallásosságának csírái, az erős vallási hajlamok, lelkének alaptermészetéből fakadtak mint a természet, a kegyelem ajándékai. De ő ezeket egész életén át gondosan ápolta és fejlesztette is magában, részint fáradhatatlan öntevékenységével, részint azon kegyelmi eszközökkel, melyeket kat. vallása nyújtott neki. Hogy mégsem tudta magában a tökéletes, harmonikus vallásos lelkületet kialakítani, ennek okait, amennyire az ő lelkének mélyébe bepillanthatunk, az ehhez szükséges testilelki feltételek hiányában kell látnunk. A test és lélek, a 'szellem és idegerő nagyobb összhangja lett volna ehhez szükséges. Ez pedig kezdettől fogva hiányzott nála. Képzelőerejének szertelensége és sötétlátása, mely a legkisebb árnyból is komor éjtszakát tudott szőni, búskomorságra és tépelődésre való hajlama, mely a lelkesedés és tetterő nagy pillanatait folyton zavarta és megbénította, a képzelt vagy nagyított bűntudat és önvád, egyszóval testilelki szervezetének szertelenségei és kilengései nem engedték meg, hog\ ez a nagy szellem a tökéletes, harmonikus vallásos tipus képében jelenhessék meg előttünk. De amint más téren az ő nagyságát csodáljuk és áldjuk, lehetetlen vallásosságában is a nagy vonásokat meg nem látnunk: egyrészt a maga lelki tökéletesítésére való fáradhatatlan törekvésében, másrészt áldozatos nagy tettekben megnyilvánuló Isten- és emberszeretetében. Nincsen földi fény árnyék nélkül, földi nagyság csorba nélkül. A »legnagyobb magyar< vallásosságában is magasztos példát, lélekemelő tanulságokat nyújt nekünk. És ha nem tudta is megközelíteni az életszentség tökéletes harmóniáját, szertelenségeiben, konfliktusaiban és szenvedéseiben is a táradhatatlanul küzdő és Isten felé törő keresztény férfiú nagysága tündöklik felénk, akinek emlékét annál hívebben, annál melegebben őrzi meg kegyeletünk.