Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939

71 zánkért kell élni«. Ezt mondom nektek is. Hallottam hangotokat.. Ma oh un szépen énekeltetek, hogy erős hitem tsak erősödött azon tudatban, hogy a magyar ifjú hivatva van nagy és boldog jövörs. Azt hiszem, egyetértenek velem kedves öreg bencés diák­társaim, an.ikor azt mondom, hogy ma, amikor összejöt­tünk, szívünket a legbensőbb hála tölti el. Azért jöttünk össze a mai napon, hogy elmondjuk a Szent Benedek Rend Főapát I rának, gondolva a régi tanárokra, akik eltemetve ni ugszanak, hogy hálás szívvel gondolunk rájuk és bizalomleli hálás szívvel az ősi Szent Benedek Rendre, mert tudom, érzem, hogy mint ezer évig eddig, a jó Isten segítségével egy boldogabb ezer évre neveli az ifjúságot, amelyen fel fog épülni régi nagy hazánk, a boldog szentistváni Nagy-Magyarország. Régi bencés diáktársaim abban is együtt éreznek biztosan vetem, hogy itt oltották be szívünkbe az életrevalóság csodálatos szellemét, a hitet egy jobb jövőben, az isteni igazságban és erőt, hogy az életünk második felében beköszöntött szörnyű viharokat ki tudtuk áilní, meg nem inogtunk a régi bencés alapon: Ora et iabora és dolgoztunk és dolgoztunk, hogy majdan elérhessük azt, amiért legfőbb imánk száll a M indenhat óhoz. Mindnyájunk nevében mindenek után legbensőbb, forró kö­szönetet mondok a Szent Benedek Rendnek, amelynek mi mindent köszönhetünk. Én is elmondhatom, hogy ami lettem, annak alap­ját a Szent Benedek Rend rakta le, azért szívem utolsó dobbaná­sáig a legbensőbb hálával gondolok rájuk s együttesen mondhatjuk el hálánk más nem lehet, mind imádság. I ezérelje a Minden­ható Úristen munkájukat továbbra is dicsőséges eredményekre. Mi a régi elv alapján mindnyájan, amennyire tőlünk telhetik, támogatjuk munkájukban azokat, akik már kiléplek a Bencés Reiid gimnáziumának kapuin. I elük együtt mondjuk: Mindent Istennel a hazáért. Majd az igazgató szólott a régi diákokhoz. Megköszönte a kir. herceg elismerő szavait és újra emlékébe idézte az öreg diá­koknak a bencés iskolák igazi célkitűzéseit. »Nem gondoljuk mondotta , hogy a törvényhozónak, bírónak, tudósnak elegendő a/, a tudás, amit az iskola padjaiból magával visz, de azt szeret­nők, hogy az a szellem és lelkiség, amelyet mi oltunk a szívébe, együtt dolgoznék minden kedves tanítványunkkal, akár a szent hazai földet műveli, akár a gyárak gépei mellett fárad, akár író­asztalánál, vagy bármely más munkában görnyed a szebb Tnagyar jövendőért.« A Nemzeti Hiszekegy fejezte be az ünnepséget, amely után a közönség az intézet földszinti folyosóján elhelyezett hősi halot­tak emléktábláihoz vonult, ahol Osztovics László dr. vármegyei tiszti főügyész mondott kegyeletes szép szavakat. Az első koszorút József kir. herceg őfensége helyezte el. Déli 1 órakor közös társasebéd volt a Royal-étteremben. itt az első pohárköszöntőt Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát mondotta az öreg diákokra és a találkozó ünnepi szónokára, Jó­zsef kir. herceg Őfenségére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom