Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939
56 senki mástól. Az ember igazi értéke nem is az elfoglalt állásától, hanem az Istentől kapott hivatás hűséges betöltésétől függ. Ezt a hivatástudatot kell ébrentartani, ebben a szellemben keli ismertetni az egyes életpályákat. A társadalmi csoportok (rendek) összefogása azon alapszik, hogy az Úristen előtt minden ember — halhatatlan lelke, Isten képmása miatt — lényegében egyenlő. Ebből is következik, hogy az ember igazi értéke, ennek megfelelően az legészséges társadalmi tisztelet és megbecsülés a hivatásban végzett munka mértékéhez alakul. A szerves emberi érdekközösség gondolata pe'dig azt hirdeti, hogy az igazi, maradandó egyéni boldogság csak egészséges, minden részében megelégedett közösségben érhető el. Előttem nem lehet közömbös embertársam sorsa. Ezen a téren társadalmunk szervezetlennek mutatkozik: a város és a falu, a vezető réteg és a földműves meg munkásosztály alig keres alkalmat, hogy kifejezze a haza életében való sorsközösséget. Az ifjúsági mozgalmak itt szintén tudnak eredményeket felmutatni, elég a cserkészcsapatok regős útjaira, a nyári nagytáborok falu számára rendezett tábortüzeire gondolnunk, ahol a magyar dalban igazán egységes érzés fakadt. Nem szabad azonban felejtenünk, hogy az osztályokra szaggatott t ársadalmat nem egyforma mértékre vett tömegneveléssel, hanem az igazi keresztény hivatástudat ápolásával emelhetjük fel. Ennél a kérdésnél azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy meddő dolog társadalmi bajok orvoslását egyedül az iskolától, a felnövekvő új nemzedéktől várni. Erről szólva hangoztatja már Imre Sándor is: »Csak a kettőnek: nevelésnek és politikai cselekvésnek egyöntetűsége járhat sikerrel.« 5) Az alakuló egyéniségre környezete igen nagy hatással van, s ha ez a hatás másirányú az iskolában hallottnál, rendszerint ez utóbbi marad alul. Az új honvédelmi törvény a 14. életévtől tényleges honvédelmi szolgálatot vár minden magyar ifjútól. Ez az év a honvédelmi munkakötelezettségnek és a személyes légvédelmi szolgálatra való kötelezettségnek kezdete. Ha az ebbe való belekapcsolódás élményszerűen, ünnepélyesebben történik, nevelő hatása kétségtelen. (Ez az időpont látszik legalkalmasabbnak a tervezett leventeavatás számára is.) Ez a közösség szolgálatára való nevelés (amelyet egybevethetünk a régebbi pedagógia állampolgári nevelésével) nem lehet független a valláserkölcsi oktatástól és neveléstől. A »laikus morál« kísértő gondolata bukkan fel a külön erkölcsi nevelő órák tervében. Már pedig a hazafiasság igazi alapját csak a vallás parancsai vethetik meg. Különben is tapasztalható tény, hogy »az erkölcsi prédikálás semmit sem ér... e mellett bizonyítékot szolgáltat kinekkinek az önmegfigyelés. Nem szólva tehát az egyházi beszédről, ahol a prédikáció egészen más, sokkal mélyebb motívumokat közvetít, azt lehet mondani, hogy az erkölcsprédikálás kárba veszett 5) Nemzetnevelés. Budapest. 1912. 107. 1.
