Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939

4 nemzeti hadsereg szervezését, és 1919. július 15-én átvette az összes magyar nemzeti haderők főparancsnokságát. Közben a vörös uralom megbukott, de az a veszély fenyegetett, hogy a románok rendcsinálás ürügye alatt kirabolják az egész országot. Ennek megakadályozására Horthy a Dunántúlra csoportosította át a rendelkezésére álló fegyveres erőt, és Siófokot jelölte ki gyülekezési helyül. Személyes bátorságának fényes tanújelét adta, amikor repülőgépen már néhány nappal csapatai előtt Siófokra érkezett szárnysegédeivel. Merészen bement a vörös főhadiszállásra, és kijelentette a meghökkent vörös tiszteknek, hogy átveszi a hatalmat a Siófokon állomásozó csapatak felett. Első feladatának tartotta a román előrenyomulás megakadályozását. Demarkácionális vonalat dolgozott ki, és amikor a román tábornok kérdezte tőle, mi történnék, ha ő ezt csapataival átlépné, a magyar fővezér nyugodt határozottsággal válaszolt: védekezni fogok. Ezzel a határozott fellépésével legalább hazánk egy részét meg tudta menteni a nemzeti vezetés számára. Amikor pedig hosszú tárgyalások után sikerült a románokat az ország elhagyására kényszeríteni, 1919. november 16-án Horthy fővezér csapatai élén ünnepélyesen bevonult Budapestre, ahol 1920. március 1-én a nemzetgyűlés túlnyomó többsége (131 szavazatta] 141 közül) Magyarország kormányzójává választotta. Horthy Miklós 20 éves országlásának jelentőségét akkor látjuk legtisztábban, ha emlékezetünkbe idézzük a 20 év előtti állapotokat. Barátok nélkül állt akkor a csonka haza, minden oldalról rabló ellenségtől körülvéve. Hadserege alig volt. A trianoni gyászos béke nemcsak Szent István koronája országainak több mint 70°'o-át rabolta el, hanem a magyar fegyvert is meg akarta bénítani, hogy még a lehetőségét is elvegye annák, hogy a magvar nemzet valaha is visszavehesse tulajdonát. Emellett pusztított a gazdasági válság. A pénz napról-napra értéktelenebbé vált, a középosztály iszonyú nyomorba jutott. A nemzet ereje elgyengült, széthullt kévéhez kezdett hasonlítani népünk. Hosszú, kitartó, céltudatos munkára volt szükség, helyes vezetők kiválasztására, hogy a nemzet elsősorban belsőleg erősödhessék meg. Az elmúlt korszaknak legnagyobb jelentősége, hogy nyugodt, nemzeti irányú kormányzásával lehetővé tette a "lelki átalakulást és megerősödést, amelyért az ország legjobbjai már hosszú idő óta harcot indítottak. Az átalakulás belső forrongással járt, amely sok területen ma sem jutott el a teljes tisztuláshoz, de mégis keresztényibb és magyarabb légkört eredményezett, és a népközösségi tudat erősebb lett. »Horthy Miklós személye több mint egy évtized óta nyugvópontot jelent — irta Szekfű 1934-ben —, amely köré elhelyezkedhettek az állandóságot és a forradalom ellenességet jelentő elemek: hogy a háborút követő első évek anarchiája után lehetővé vált a magyar állam új felépítése, az sokban a kormányzónak történeti érdeme.« A magyar föld, és e föld magyar népe, a nemzet öröTc erőkészlete: ezt kellett elsősorban bölcs intézkedésekkel támogatni, erősíteni. Ez a folyamat meg is indult, agrártermelőink újra érezhették az államhatalom gondoskodását. További feladat volt, hogy szinte