Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939
25 olyan elektronokat is észleltek, amelyeknek a tömege néhány százszor nagyobb a közönséges elektron tömegénél. Ezek a mezotronok. Érdekes, hogy Jukava japán tudós már régebben gondolt ilyenekre. A következő volt a gondolatmenete. Pozitiv és negativ töltésű részecske között elektromos erő hat. Ha ez periodikusan változik (elektromos rezgés), fény, Röntgen vagy v sugárzás-Tcvantum keletkezik. Az atommag protonja és neutronja között is van nagy vonzó eró. Ha ez változik periodikusan, oíyan kvantum keletkezik, amelynek tömege 200-szor nagyobb az elektron tömegénél. Később aztán tényleg megtalálták ezt a nagy tömegű elektront, a mezotront. A kozmikus sugarak aránylag ritkák. A készülékek adatai szerint a 1 old felszínén 1 cm- felület darabon átlag csak pereenként halad át egy sugár. Ezért gyenge sugárzásról szoktak beszélni. Ez azonban nem teljesen helyes kifejezés. Kevés a sugarak száma, de óriási az energiája. (Vannak olyan részecskék, amelyeknek az energiája néhány erg.) így a másodpercre eső energiamennyiség, az energiáram erőssége elég nagy lehet. (Eléri a 10— 1 0 Watt cm2 értéket.) Ha hasonló intenzitású lágy Röntgen-sugarat engednénk át a testűnkön, az már súlyos égési sebeket okozna, sőt valószínűleg élő szervezet nem is birna ki ilyen erős sugárzást. Hogy a kozmikus sugárzásnál ilyen káros hatások nem mutatkoznak, azt épen nag\ áthatoló képességének köszönhetjük. Úgy átszeli az emberi testet, bog}- alig veszít el valamit az energiájából, tehát a szervezetre kifejtett hatása is kevés. Mivel azonban állandóan ki vagyunk téve a hatásának, és Kolhörster számításai szerint egy felnőtt ember testét átlag naponkint 100 millió sugár járja át, nagyon is lehetséges, hogy az emberi szervezet jelentős hatásokat kap a kozmikus sugárzásból. Biztosat azonban eddig még nem sikerült megállapítani, amint nincs még biztos eredménye azoknak a kísérleteknek sein, amelyekkel a kozmikus sugarak hatását próbálták tisztázni az állatok fejlődésére, esetleges uj tulajdonságok keletkezésére (mutációk) stb. A kísérletek eredményéből úgy látszik, hogy a kozmikus sugár minden irányból egyforma mértékben érkezik a Föld légkörének határához. Ennek az összes sugárzásnak az energiáját 2.4 millió lóerőre becsülik. Kb. ugyanennyi energiát kap a Föld az összes álló csillagoktól fény és hösugár alakjában. A számítások szerint, ha a Föld lehűlt volna már az abszolút nullapontig, a kozmikus sugárzás elnyelt energiája 2.8 abszolút fokra tudná felemelni a hőmérsékletét. 8) 8 Hegener számításai szerint a légkör 1 cm 2 keresztmetszetű oszlopában másod|>ercenként 70 millió ionpár keletkezik a kozmikus sugár hatására. IIa alapul vesszük a Höntgen-sugarakkal szerzett tapasztalatot, hogy egy ionpár létrehozásához 32 e volt energia kell (le volt energiát kap az elektron 1 volt feszültség hatására), akkor az 1 cm 2 keresztmetszetű oszlopba másodl>ercenként beáramló kozmikus sugár összes energiája 2.21109 e volt = 3.6.10— 3 erg. Másrészről tudjuk, hogy a testekből állandóan távozik a kisugárzott hőenergia, amelynek értéke annál nagyobb, minél magasabb a hőmérséklet.
