Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939
21 A méréseket kezdetben ionizációs kamrával végezték. Ez rendszerint néhány liter űrtartalmú edény néhány mm vastag vas vagy acél fallal. Belsejében nagynyomású levegő vagy argon gáz van. (Gyakori a 10—15 atmoszféra nyomású gáz, de próbaképen elmentek egész 200 atmoszféra nyomásig.) A (nagyobb sűrűség miatt több atom kerül a sugár útjába, és így nagyobb az ionizáció. Az edény falától elszigetelve fémelektród nyúlik a kamrába, amely elektroinéterrcl van összekötve. Az elektrométer pl. pozitív töltést kap, és így az elektród meg a kamra földelt fala között potenciálkülönbség lesz. 11a sugár száguld át a kamrán, és ionokat termel, akkor a negativ ionokat az elektród pozitív töltése maga felé vonzza, s ezek hozzá érkezve csökkentik az elektrométer pozitív feszültségét. Ismerjük egy ion töltését, ezért ha megmérjük, hogy mennyivel csökkent az elektrométer töltése bizonyos idő alatt, megkapjuk a megérkező ionok számát. Arra kell törekednünk, hogy oly nagy legyen a feszültség az elektród és a kamra fala között, hogy a keletkezett negativ ionok mind az elektródhoz jussanak, még mielőtt újra egyesülni tudnának a pozitív ionokkal. (Telítettségi áram.) A pozitív ionok a kamra falához vándorolnak, és onnan a földbe jutnak. Az ionizációs kamra nagyon érzékeny készülék. Az ionok áramlását még akkor is ki lehet vele mutatni, ha 1 cm : !-ben csak minden 50 vagy 100 másodpercben keletkezik egy ionpár, csak elegendő ideig kell a készüléket működésbe tartani. (A legkisebb ion-áram erőssége, amit a készülék mér, 10— 1 7 ampér.) 1927 óta Geiger és Müller kezdeményezésére a számlálócsövet is használják. Ez néhány cm átmérőjű kb 1 m hosszú cső; közepében acél, tantál, réz vagy aluminium drót húzódik végig. A külső henger 1 2 ezer volt feszültséget kap, a belső drót nagy (10 : 1—10 lü ohm) ellenálláson át a földdel van összekötve. A cső belsejében néhány cm higany nyomású levegő, argon, vagy nitrogén gáz van. Ha a kozmikus sugár ionpárt hoz létre, a keletkezett pozitív ion a nag}' feszültség miatt nagy sebességgel indul a drót felé, útjában ujabb ionokat termel ütközéseivel, ezek megint ujabb ionokat, s így valósággal ionlavina érkezik a drótszálhoz, vag}' milliószorosan felerősítve a/, eredeti ion hatását. Igv már egyetlen ionpár keletkezését is ki lehet mutatni. Amint ez az áramlökés végighalad a nagy ellenálláson, ott feszültségesés támad, amelyet elektrométerrel meg lehet mérni. Ha rádiócsöves berendezéssel felerősítjük ezt a kis áramlökést, hangszóróban koppanást hallunk minden esetben. Esetleg számlálószerkezetet működtetünk a felerősített árammal, és így automatikusan megmérhet jük az áramlökések, tehát a megérkező sugarak számát. Nagyon fontos volt Kolhörster felfedezése, Tiogy ugyanaz a kozmikus sugár több számlálócsövön is keresztül mehet, és valamennyit egyszerre hozza működésbe. így a sugár irányát is meg tudjuk állapítani. Ha pl. 3 csövet helyezünk el függőlegesen egymás alá, és a 3 cső egyszerre működik, akkor nyilván olyan sugár járta át őket, amely függőlegesen lefelé haladt. IIa így több cső egyszerre jön működésbe, akkor koincidenciáról beszélünk. Nagyon
