Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939
BEVEZETÉS. Amikor az idő nagyokat lapoz a mindenség életének hatalmas könyvében, a nagy és kis események zúgó áradatában megbúvik valahol a gyenge emberi élet is. Kicsike pont a nagy világban, olyan a természet hatalmas erői közt, mint a viharban hajladozó, törékeny nádszál. De ha nádszál is — mondja Pascal — fensőbbsége van, mert gondolkozó nádszál. Szellemének ereje rendet teremt, megtalálja a dolgok mélyebb értelmét, és eljut egész az ősforrásig : Istenig. Néha küzd a nehézségekkel. Követ rak kő mellé, kezdi felismerni a belső kapcsolatokat, de az óriási igyekezettel összehordott halmazból még nem tud kialakulni a tökéletes szépségű fenséges dóm; érzi, hogy a zárókövet még nem tudja elhelyezni. Nem jut el a megnyugvás békéjéig, de kiizködésében is kiérdemli a csodálatot. A következő lapokon a fizika egy oly fejezetét próbáljuk felvázolni, ahol erre a küzködésre látunk érdekes példát. A Földgolyó az ember életének szintere, s ez a hatalmas otthon néha csodálatos meglepetésekben részesíti lakóját. Évezredekig szunnyadt pl. ismeretlenül a föld anyagai közt a rádium, míg egy nagy szellem kutató ereje fel nem tárta csodálatos tulajdonságait. Amikor az ember először gyönyörködött a nyári zivatar megremegtető színjátékában, akkor is a Föld életének ilyen, új csodákat igérő részletébe kapott bepillantást. Az első megnyilvánulást azóta sok más követte. Hol hangos szóval, hol lappangva lépett működésbe a rejtett erő, és hozta létre a változatos jelenségeket, amelyek mögött mindig ugyanaz a csodálatos ható ok rejtőzködik: az elektromosság. Az egésznek belső értelmét még nem látjuk, a szereposztás kissé homályos, de már kezdjük megsejteni az összebogozódó szálak mintáját, s egyszer talán harmonikus kép lesz a most még sokszor bizonytalan összefüggésekből. Bizhatunk itt is az emberi szellem erejében, amely néha tévútra téved, de a beléje adott isteni szikra előbb-utóbb — néha kanyargós uton — mégis csak elvezeti a végső igazságig.