Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1938

62 Iában, a 3. fej. (8 old.) a vegytani gyakorlatokról, a 4. fej. (60 old.) az elemekről, (főként O, H, N, C, Cl, Br, J, F, S, Se, P, Si, B és a fémek,) ezek vegyületeiről, végül az 5. fej. (8 old.) a for­rásról, erjedésről. Az 1. rész 3. szakasza, mint mathesis adplieata, általában tár­gyalja a nyugvást, mozgást 68 old. terjedelemben: 1 fej. Erők ösz­szetétele. 2. fej. Erők egyensúlya. 3. fej. 1. cikk: Egyenesvonalú egyenletes és sebesedő mozgás. 2. cikk. Mozgások összetétele. 3. c. A középponti mozgás általánosságban; elliptikus és körmoz­gás. 4. e. A középponti erő. A II. rész 1. szakasza (24 old.): a szilárd testek nyugalma a nehézségi erőre nézve; rugalmas összetartásuk. — 2. szak. l.fej. (30 old.): Esés szabadon, lejtőn; az inga; hajítás. 2. fej. (11 old.): Ütközések. 3. fej. (7 old.) : A mozgás akadályai. 4. fej. (35 old.) : Egyszerű gépek. 5. fej. (16 old.) Húrok, hártyák, vesszők, leme­zek rezgése. — A 3. szakasz 1. fejezete (38 old.) a folyékony tes­tek egyensúlyát a nehézségi erő szempontjából tárgyalja, a 2. fej. (11 old.) a belső erőkéből. — 4. szak. 1. fej. (15 old.): a folyadé­kok haladó mozgása, kiömlése; 2. fej. (16 old.), a fohadékok hul­lámzása. 5. szakasz: A légneműek egyensúlya a rugalmasságra nézve (1. fej. 24 old.), a tapadásra nézve (2. fej. 4 old.), a nehéz­ségi erőre nézve (3. fej. 38 old.). — 6. szakasz: A légneműek haladó mozgása (1. fej. 10 old.), hullámmozgása (2. fej. 8 old.) — Tolda­lékfejezet: Hangtan. (50 old.) Az I. kötetnek ebből a rövid tartalomjegyzékéből is látszik, hogy a Természettan Elemei c. művével Jedlik olyan fizikát kívánt adni a magyar irodalomnak, amely méreteiben többszörösen meg­haladja az előzőket. Hasonlítsuk össze a három magyar természettant néhány ki­ragadott példában. Jedlik (153—4. old.): »Az eg\enletesen sebesedő mozgás tör­vényei. Ezen mozgás állandó erő által történik, melly egyenlő idők alatt a mozgó testtel uj és eg} enlő sebességet közöl. De az előbbi időben létrehozott sebesség... a test tehetetlensége miatt meg­marad, és az utóbbi időben létrehozottal összesíttetik... Ha a mozgás első mpercz végéig nyert sebességét nevezzük c-nek, ez a második mpercz végéig ismét c sebességgel növekszik, misze­rint a nyert sebesség lesz ... az /2-dik mpercz után nc; következő­képen az egyenletesen sebesedő mozgásban a sebességek egyenes viszonyban állnak a mozgás eleiétől számolt illető időkkel.« Ez után egyszerű aránylatból kifejezi a végsebességet az első mp alatt nyert sebességgel, majd végtelen kis időközben egyenletesnek véve a mozgást, az utat fejezi ki a végsebességgel, végül a sebesedés, gyorsulás értékét az első mp-hez tartozó úttal, melyet a németek nyomán G-vel jelöl: »A sebesedés egyenlő azon kettőztetett tér­hez, melly első mpercz alatt végeztetik.« A következőkben a gyor­sulásnak ezen út-értékével adja meg a végsebességet, az utat, meg­állapítja az útnövekedés törvényét, és az állandó erő nagyságát. Itt a tételek, törvények seholsem állanak a bekezdések élén. Miután az alkalmazott matematikában a tehetetlenség elvéből

Next

/
Oldalképek
Tartalom