Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1938

8 szerzetünk fiatalabb egyénei közül legalább egyet a csillagászat tanulására azon alapos remény fejében az egyetemhez küldeni, hogy az nem sokára mint Adjunctus, későbben pedig mint csillagász az egyetemnél alkalmaztathassék. Az egyénnek azon kívül, hogy a mathematikai tudományokhoz kedvvel s kitűnő tehetséggel bírjon, magyarnak, de a német nyelvben is jártasnak kell lenni; az utolsó kellék a végből szükséges, mert Mayer Lambert úr csak németül tartja előadásait, az utolsó előtti pedig azért kívánatos, mint maga az imént nevezett tanár úr önként nyilvánítá, hogy a kiképzendő egyén annak idejében a magyar nyelvet a csillagászat tárgyalására is alkalmatosíthassa . .. Épen ezennel esik értésemre, hogy Leander arra fog fölszólíttatni, hogy a philosophiának előadását az egyetemnél jelenleg mint helyettes tanár válalná el. Későbben valószínűleg mint rendes tanár kinevezendő ...« Jedlik levelére 1849. nov. 24-én válaszolt a pannonhalmi főapát; sajnálattal adta tudtára, hogy nem küldhet növendéket, mert számuk 50-ről 20-ra apadt, és a halál is elragadott 10 rendtársat, így tehát Mayernek ez a terve nem sikerült. De elismerés illeti meg magáért a szándékért is, mert akkor törekedett magyar csillagászt nevelni, amikor az ilyen igyekezet politikailag kifogás alá esett. Jedlik ugyanis a levelet csak november elején, vagy legkorábban október vége felé írhatta, mert Stanke Leandert, a győri kir. akadémiának bencés tanárát Geringer császári biztosnak 1849. nov. 11-i rendelete folytán hívták meg a pesti egyetem filozófiai tanszékére. A bécsi születésű Stanke a miniszteri iratban ugyan mint »megbízható« tanár szerepel, de lelkében magyar volt. Mint a győri könyvbíráló hivatalnak revizora engedélyt adott arra, hogy a »Hazánk« c. győri lap 1847. dec. 21-i számában Kovács Pál, orvos és író egy cikket közöljön, amelyben egy esetből kifolyóan a katonaság brutalitása ellen kel ki; ezért Stänket a helytartótanács a revizorságtól felmentette.

1) Német anyanyelvének ellenére is nagy szorgalommal fáradozott a bölcselet műkifejezéseinek magyarra fordításán. A Riadó költőjének, Czuczor Gergelynek az érdekében pedig volt bátorsága Haynau elé papi küldöttséget vezetni. (I. rész. 71. old.) Stanke kinevezésének Jedlik már csak azért is örült, mert Győrött is több éven át működött vele együtt, és így ebben a szomorú időben, amidőn Czuczort fogságba hurcolták, ismét akadt rendtársa, akivel bizalmas ügyekről tárgyalhatott; de nem sokáig, mert Stanke 1855-ben meghalt. Láttuk az I. részben (69—71. old.), hogy félesztendeig tartott, míg végre 1850. ápr. 16-án a K. K. Kriegsgericht Jedlik részére a Purifications Zeugniss-t kiállította. Ezeknek a politikai vizsgálatoknak következménye volt, hogy 1849. november 22-én a bölcsészeti karon mindössze két nyilvános rendes tanár maradt: Jedlik és Reisinger János, továbbá három nyilvános rendkívüli tanár: Degen János, Mayer Lambert és Petzval Ottó, a híres Petzval Józsefnek öccse; a többiek vagy helyettes tanárok, vagy modern 1) Németh: A győri tudomány-akadémia története. III. r. 1904. 126. old.