Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1937
•20 Holtz \ arleytől és Töplertől függetlenül szerkesztette meg a gépét. (Pogg. Ann. 126. k. 1865.) Az állandóság biztosítására több részletkérdést kellett megoldania. A papírnyelv törzsét, amit ezentúl borítéknak nevezünk, a megosztó hatás növelése végett egyrészt a forgó korong felületéhez közel kell elhelyezni; másrészt a közt jó dielektrikummal, pl. üveggel megtölteni. Holtz a forgó korong mellé nyugvó üvegkorongot állított, ennek külső felületére ragasztotta a borítékokat, amelyeknek a nyelve a nyugvó korongba vágott nyíláson keresztül meredt a forgó korong felé. Célszerűen kellett megválasztani a borítékok terjedelmét is. Láttuk, hogy a forgó korong egyik felületét a fémszívóknak kell közömbösíteni és ellenkezően megtölteni. Munkájukban támogatják is egymást, ha megvan közöttük a kellő összeköttetés. Feladatukat túlságosan hosszú szikraköz esetében már nem bírják eléggé teljesíteni, a korong tehát a helyett, hogy egynevű villamosságot szállítana a következő nyelv és szívó felé, különnevű töltésével gyengíti, közömbösíti, sőt ellenkezőre villamozza ezeket. Ekkor a gép vagy nem szolgáltat villamosságot, vagy sarkai átcserélődnek, amit Jedlik úgy fejez ki, hogy »a gép megfordul«. Holtz ezen úgy segített, hogy a két főszívó közé még egy-egy »mellékszívót«, »fölösszámú szívót« helyezett a forgó korong alsó és felső félköre elé, és ezt a két mellékszívót szikraköz nélkül kötötte öszsze egymással. A mellékszívók tehát már korábban megkezdik a közömbösítést, mint a főszívók, ezekre jórészt már csak az átelektromozás feladata marad. A gép »megfordulása« azonban így sincsen lehetetlenné téve. A Holtz-féle gépen a forgó korong felülete nagyobbrészt csak a két boríték töltését sokszorozza a szigetelési viszonyoktól függő legnagyobb értékre, másik felülete pedig a főszívókon át kifelé szolgáltat megszakítás nélkül magasfeszültségű és eléggé nag\ mennyiségű villamosságot, mégpedig úgy, hogy e miatt a borítékok töltése nem fogyatkozik meg. Ez a gép tehát valójában két gépnek a szerencsés egybeépítése: az egyik rész az eredetileg kicsiny töltést sokszorozza a megosztó borítékokon és ezt a fokozott töltést egy bizonyos magas határértéken állandósítja; a másik géprész a borítékok megosztó hatása alatt mint egyszerű megosztó, de nem sokszorozó gép ontja kifelé az elektromos energiát. A sokszorozásnak és az egyszerű megosztásnak sokféle öszszekapcsolása lehetséges. 1865-től kezdődően Holtz is, Töpler is, és sokan mások módosították a kétféle élven alapuló gépezetnek egybeépítését, kiaknázva mindegyiknek az előnyeit: A szigetelő anyagból készült forgó elektrofor az elektromosságnak folytonos áramlását teszi lehetővé, ami az első Varley-, illetőleg Töpler-féle géppel nem érhető el. Viszont a fémből készült alkotórészeken erőteljesebb, gyorsabb a megosztó hatás, ezért könnyebben, szinte külső töltés nélkül is megindulnak, mint öngerjesztő gépek, és mint egyszerű megosztó gépek nagy áramerősséggel szolgáltatják a magasfeszültségű villamosságot. Az eredeti csekélyke töltésből a végzett mechanikai munka fejleszti a nagyfeszültségű elektromos energiát, ezek az »öngerjesztő« gépek tehát, mint Siemens mon-