Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1937

•10 sokszorozó kezelésének a szabályai« magyar fordításban a következők: »Tapasztalásom megtanított arra, hogy a sokszorozónak tányérkáira annyira makacsul tapad az elektromosság, hogy még tökéletes nyugalom után is a tányérkáknak 14—20-szori szétválasztásával annyi villamosságot lehet kapni, mint amennyi azokon az utolsó kísérletben volt. Nekem sohasem sikerült a sokszorozó tányérkáit ujjaimmal vagy egyéb testekkel tökéletesen a természetes állapotukba hozni, mert még ha semmi elektromosságot sem közöltem velük, a tányérkáknak 14—20 szétválasztása az elektroszkópban (in electroscopio) mindig élénk szétágazást okozott. Először ezt az akadályt csak úgy tudtam eltávolítani, hogy a sűrítőnek egyik tányérkáját cinkkel, vassal vagy szénnel megérintve legalább százszor megemeltem, és az előboi anyagokkal a másik sűrítőtányért töltöttem meg, hogy így biztosan közömbösüljön a rajta maradt villamosság, ha ez netalán ellenkező volna, mint a vele most közölt. Ha az első sűrítőkorongnak 100 megemelésével végeztünk, 14—20 sokszorozó-szétválasztás már megmutatja, hogy milyen villamosságot gerjesztett az első sűrítőkorongnak fémmel való megérintése». »Ámde mivel 100 megemelést végrehajtani nagyon is kényelmetlen, jobb eljárást találtam ki, mely a következőből áll: A sokszorozónak használata után annak tányérkáit, ha az utolsó kísérletben pozitív töltésük volt, kapcsoljuk össze viszonylagosan pozitív testtel, pl. cinkdróttal, melyet egyúttal földelünk is; kb. 10 elsőperc lefolyásával a tányérkák vagy természetes állapotba jutnak, vagy csak olyan kevés negatív elektromosságot mutatnak, amekkorát a cinkdrót (— egyszeri —) hozzáértetése okozhat. Mivel a tányérkák sárgarézből készültek, az előbbi eljárást végezzük platina- vagy esetleg rézdróttal abban az esetben, hogyha a tányérkák a megelőző kísérletben tagadóan voltak villamozva. Tíz percen át való érintkezés után vagy semlegesek, vagy gyöngén pozitívok.« »Hogy a következő alkalommal ez a még oly csekélyke, de sokszorozás folytán mégis meggyarapodott töltés tévedést ne okozhasson, villamosságot gerjesztő testtel addig érintsük a sűrítőnek első tányérkáját, míg ezt tízszer meg nem emeltük, azután a villamosságot gerjesztő testet eltávolítva kezdjük meg a sokszorozási; 14—20 szétválasztással az ingáknak már élénk szétágaztatását okozza a minőségileg meg'felelő villamosság. — Talán úgv is visszatérnének természetes állapotukba a sokszorozó tányérkái, hogyha a nyugalom idején a tányérkákat és minden eszközt egymás között és a földdel sárgarézdrót tartaná összeköttetésben, feltéve hogy a tányérkák sárgarézből valók. Ha ez a mód eredményre vezetne, ez még biztosabb volna, mint az első, mert akkor a sűrítőnek talán tíznél kevesebbszeres szétválasztása is elegendő volna, és semmiféle kétségeskedésre sem maradna elfogadható ok. < Ebben az időben Jedlik már a szárazoszloppal felszerelt Bohnenberger-féle elektroszkópot használta kísérleteiben. G. Zamboni apát. veronai tanár 1812—4 táján állított össze ón- és arany-