Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

90 erőszeti forgásoknál igen ezélszerü a csatornában létező higany felületének tisztántartására fölébe alkénecssavas natrum oldatát tölteni. Ugyan ezen oldat az unipolár inductio készüléknél is jól fog szolgálni.« Az unipolár inductor, azaz a dinamógép tehát már abban az időben megvolt, amikor Jedlik az agyaghengerek lezárásához párkányos, karimás fedelet és feneket tervezett. A Lajstromba 1859. dec. 4-én jegyezte be Jedlik a következőket: »A ezellák felső végére öntendő kénfödélnek modellája módosíttatott, hogy a gyürüforma karima általa különösen önthető legyen ... 3 p. frt 45 xr. — Ug} anazon czeíiához való kénfenék mintája módosíttatott, hogy a czella körül a gyürüforma karima különösen öntethessék .. . 9 p. frt 42 xr.« A tervet tehát legkésőbb 1859 novemberében vetette Jedlik papírra, és ekkor az első számú bejegyzés szerint a higanyvályus dinamó is már készen volt. A karimás kénkorongokkal végre sikerült a cellák légmentes lezárását megoldani; az öntő modellákon azonban utólag is történt némi módosítás. Végre 1860 júniusában sor került négy agyagcellás elemnek egy telepbe való összeépítésére. Augusztus 10-éig az új folyató telepnek kénkeverékből öntött nagy fenéklapja, illetőleg az öntő modella, melyet Jedlik terve szerint a \uss-cég készített, 110 p. frt 57 kr-ba került; az első fenéktábla sikeres megöntése után az öntő mintán még történt némi átalakítás, ami október 14-éig újabb 50 p. frt 30 kr-t emésztett fel. »A telep alapjának megöntésekor szemmel tartandók« kezdetű jegyzetben olvasható, hogy az öntéshez 45 font kénkeverékre volt szükség; ebből az any agból, amit a papírfalas cellák keretéhez használtak, 32 font került az öntőformába, a többi a tölcsérben és az olvasztó serpenyőben maradt vissza. Az olvasztás másfél óráig tartott, félóra elteltével azonban a modella fedele már le volt emelhető. A telep fenéklapján négy elem állott egy sorban; sem a belső agyaghengernek, sem a külső üvegedénynek nem volt feneke, a hengereket a kénlapba ágyazták bele. Erre a célra a modella fedelének alsó lapjára a négy elem helyének megfelelően két-két gyűrű volt koncentrikusan felerősítve; a kéntáblában tehát négy helyen két-két koncentrikus köralakú barázda maradt, a belsőkbe kerültek a feneketlen agyaghengerek, a külsőkbe az üveghengerek. »A likacsos cserép czella egyik vége a tűzhelyen mégmelegittetvén mindegyik illető helyére állíttatva oda süttetik. A czella körül két darab félkörű horganyból készült és tölcsérrel ellátó t karika illesztetik és általa a likacsos czella az alappal összefoglaltatik, körül öntetvén kénnel. — Ezek után viasz, kolophon és colccthárból álló és megolvasztott keverékből az üveghengerek csatornáiba egy kanál segítségével annyi töltetik, hogy az alapot clegendőleg belepje, és azonnal bele állíttatik az üveghenger egyenletesen bele nyomatván.« Ennek megtörténtével az üveghengerek alját is körülvette kívülről kénanyagos »csinos párkányzattal.« A kátránnyal átitatott és újból kiégetett szénlemezek kivezető rézbevonata az agyagcellák kénanyagos födelébe volt ágyazva egy