Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

17 Jedlik a feljegyzések szerint már 1847 előtt égettetett az akkor ismeretes eljárás szerint szénlemezeket; kutató természete azonban sok másfajta keverékkel is próbálkozott, hogy az egyes alkotórészek tulajdonságait kiismerve egyszerűbb és olcsóbb módszerre találjon. »Próbatételek a szénlemezek készítésében« c. évszám nélküli jegyzet bőségesen ad felvilágosítást számos próbájáról: »1. Legelőször graphitot egy harmadrésznyi agyaggal kevertem és kiégettettem, de az egész tömeg nagyon törékeny lőn, a vizet nagy mennyiségben magához szívta, a savban nagy gőzölgés mellett el mállott. (Ezen keveréket érdemes volna még egyszer megpróbálni azon különbséggel, hogy graphit helyett kőszén vétetnék és czukorral is kevertetnék s jó kiszáradása után vas formákba kiégettetnék.) 2. Agyagból készült részint kiégetett részint nyers lemezeket graphittal bevontam, de ezen bevonat égetés által az agyagtól elvált. 3. Kőszenet és graphitot különösen liszttel kevertem, és e keverékből készült tésztát lemezekké idomítottam; kiégetés után a gyártmány nagyon töredékeny lőn. (Érdemes volna ezen keveréket vas formákban kiégetni.) 4. Kőszenet keményítő ragasszal kevertem, de a belőle készült lemezek kiégetés után szintén törékenyek voltak és víznyelők. 5. Kőszenet syruppal tésztává gyúrtam, de az ebből készült lemezek a levegőn meg nem száradtak, sőt melegítve is csak azon melegnél keményedtek meg, melynél a papir pirkadni kezd. Ezen kényszerített meleggel pedig az anyagban létező nedv gőzzé válván a lemezeket többé vagy kevesebbé likacsossá tevé. A hol kevesebb likacsosságuak voltak a lemezek, ott azoknak tömege siirü, és alig eltörhető szilárdságuk lett; a vizben alá szálltak, és nagyon kevés vizet vettek magukba. Ü. Könnyebb száríthatás végett kőszenet mézgával kevertem; ezen keverékből készült lemezek csak akkor maradtak egészek a kiégetés után, ha a tömegük fényes törésű volt, külömben szétpattogtak. Szárításuk csak itatós pappendekel között történhetett, mert különben meggörbültek, és megrepedeztek. A jól mézgázott lemezek egészen maradtak ugyan és meglehetős erősek és simák lettek, de a viznél könnyebbek, és a vizet mohón nyelők lettek. 7 A kiégetett mézgás lemezeket ezukorvizben főztem, de ebből nagyon keveset vettek magukba, s azért a másodszori kiégetés által észrevehetőleg se nehezebbek, se erösebbek nem lőnek. (Száradás közben a levegőben szétpattantak.) 8. Látván hogy a mézga a szén részeket öszve tartja, a ezukor pedig kiégetés után a lemezeket sokkal erősebbekké teszi, syruppal mézgát kevertem és kőszénliszttel öszve gyúrtam; ez valamivel könynyebben száradott, mint magával a syruppal, de még is sokáig és a levegőn igen lassan; azért 9. syrup helyett negyedrésznyi ezukor lisztet kőszén liszttel kevertem, és felolvasztott mézgával öszve gyúrtam; ezen keverék a levegőn, főkép a fűtött kálha közelében már megszáradott, csinos lemezeket adott, de ha nagyobb melegbe hozatott, hol a ezukor fel bomolni kezd. felduzzadt; meglehet, hogy lassú melegítéssel ezen