Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

15 törékenyek, olyan anyagot kellett keresni, amely a törékenységet csökkenti. Hamar úrral, volt tanítványommal és a módosított elemek gyakorlati kivitelében munkatársammal beszélgetve azt mondtam, hogy a legjobb segítség volna, ha a megolvasztott kénbe valami szálas szerkezetű, mind a savakban, mind pedig az olvadó kén hőségében elpusztíthatatlan anyagot keverhetnénk; erre Hamar azt a megjegyzést tette, hogy az azbeszt ilyen természetű, amire én is azonnal rájöttem, mint célunk elérhetésének egyik módjára. És valóban, amint az azbesztet belekevertük, olyan jelentékeny szilárdságot nyertek a keretek, hogy csak nagyon is hanyag és gondatlan kezelés mellett fenyegethetett az eltörés veszedelme. így történt, hogy a kereteknek kipróbált nagyobb szilárdsága Hamarnak köszönhető, habár a gondolatra én vezettem rá; ugyancsak Hamar adta meg a keretek öntéséhez alkalmas formának a tervét.« » Hogy a kereteknek és a szénlemezek begittelésének tartósságáról meggyőződhessem, kettedsalétromsavba merítettem egy keretet belegittelt szénlemezzel...; két teljes hónap elteltével sem szenvedett semmiféle észrevehető roncsolást sem a keret, sem a gittelés.« Azzal, hogy bécsi előadásában Jedlik 1852-re teszi a kénrámák megöntéséhez alkalmas anyagnak feltalálását, nem ellenkezik, hogy az Elemköltségek Lajstromában a kén és vasoxid 1853 őszén, az azbeszt pedig 1854 tavaszán szerepel, mert itt már nagy tételben, a kereteknek iparszerü gyártásához szükséges mennyiségben vannak a kiadásokba felvéve. A próbálgatásokkal járó kiadásokról Jedlik ezt jegyezte a Lajstromba: »NB. Szénlemezek és czellák készítése végett tett kísérletek 1853-dik év előtt kerültek alolirtnak 83 for. 43 xr. pengőben. Ide számítván a villám papírból és üveglemezkékből össze állított czellákkali kísérleteket, valamint a légsavnak ellenálló anyagnak feltalálására tett számtalan sok szappanfőzéseket és egyéb vegyészeti munkálatokat, mellyek 36 pengő forintnál inkább többe mint kevesebbe kerül'ek, lészen az egész öszszeg, melly az új villámtelep előállítása végett kiadatott, 120 pengő forint.« A >• Kénkerevetek készítése« c. utasítás szerint a kénkeretekhez 48 rész kénből, 16 rész vasoxidból és 1—3 rész azbesztből álló keveréket használtak. A colcotárt előzetesen megőrölték, átszitálták és belőle tűz felett a vizet kihajtották. Az azbesztet szálaira fosztották, öntéshez először a ként olvasztották meg vasserpenyőben, amely homokfürdőben állott; azután belekeverték a colcotárt, végül az azbesztet. A keveréket előbb megszilárdulni engedték és csak másodszori felolvasztás és kevergetés után öntötték a formába, de nem túlságosan forrón, hogy meg ne hólyagosodjon. Az ügyes öntőforma rézből, majd cinkből, végül sok tapasztalat után ónból készült, mert a massza legkönnyebben az óntól vált el. A forma részekre volt szedhető, hogy öntés után a kénkeretet könnyen lehessen kiemelni. A cellának savval való megtöltésére, a savgőzök kivezetésérc a kereten lyukakat kellett hagyni, a szénlemez becrősítéséhez, a szénre szerelt rézlapnak kivezetéséhez pedig megfelelő réseket, horn\okat; mindez eléggé bonyolulttá tette az öntőformát.