Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

10 nyitottam. — Mindezt vagy magamnak kellett megtennem, vagy felügyeletem alatt másokkal elvégeztetnem, mert azok a cellák, amelyek abban az időben voltak kaphatók, vagy kevésbbé voltak lyukacsosak. vagy túlságosan törékenyek, és legtöbbször hengeralakúak, amiknek megtöltéséhez 20—30 elemes battéria esetében a drága salétromsavból jelentékeny mennyiségre volt szükség.« Az agyagcellákra vonatkozóan a Complexus raiionumban 1844ből három tétel olvasható: A Lővi-től vásárolt »finom pipaagyag, melly részint agyag czellákra dolgoztatott fel, fél mázsa, 6 v. frt 56 xr.« — »Buzda fazekasnak agyag czellák készítéséért és 6 darab kálháért 10 v. frt 41 xr.« — »Az agyag czellák készítésére szükséges minták és eszközök csináltattak. 22 v. frt 6 xr.« A mintákat, eszközöket Endele készítette. Van a győri bencés gimnáziumban két lapos agyagcella, egy piros és egy fehér; nagyságuk 17x87x117 mm, súlyuk 16 dkg. (II. tábla, 1. kép.) Ennek a Jedlik-hagyatékból származó két lapos cellának az az érdekessége, hogy nem sajtolás útján készültek, hanem 3—4 mm vastag agyaglapokból vannak összeállítva, tehát még az elsők közül, 1844-ből valók. Az összeállítás külön ragasztó nélkül még nedves állapotban történt, az ú. n. varratok még most sem folyatnak. A piros cella fala 2—3 perc alatt nedvesedik át, a fehérnek jó tíz percre van szüksége. Sajtolt fehér lapos cella is van négy, 17x115x145 mm-es élekkel, 3—4 mm vastag falakkal. A cellák fala kívül csiszolt. Összehasonlítás céljából Jedlik a külföldről is hozatott cellákat, így Bécsből Ecklingtől agyag- illetőleg »kőanyagból készült likacsos edényeket villámos elemekre«, amelyeknek az ára kb. egy pengő frt volt. De még 1852 3-ban is a saját elgondolása szerint készíttetett agyagcellákat Heller Adolftól 3 p. frt-ért szerzett 50 font pipaagyagból. Kutatásai közben érdekes gondolatra jutott, amelyről így számolt be említett előadásában: »Az az energikus hatás, amelyet 1845 és 1846 folyamán az így elkészített cellák alkalmazásával elértem, azt a kívánságot ébresztette bennem, hogy a lyukacsos agyagfalak helyett még vékonyabb lyukacsos válaszfalat alkalmazhassak olyan papírszerű anyagból, amely a salétromsavnak ellenáll. Erre a célra Schönbeinnek a találmánya a lőgvapotnak és az elektromos papírnak az elkészítésében annál is inkább kapóra jött, mert ez a lőgvapotnak és az elektromos papírnak kénéterben való feloldásával egyszersmind a Schönbeinféle papírhoz nagyon alkalmas ragasztó anyagot ad. Papírcellákkal való kísérletezéshez tehát sietve készíttettem fakereteket, ezeket bevonattam sellakkal és rájuk Schönbein-féle papírt ragasztottam; és annak a kísérletnek az eredménye, amit 12 ilyen módon összeállított Grove-féle elemmel 1847-ben végeztem, reám nem volt kevésbbé örvendetes, mint a többi jelenlevőre meglepő. Ez a siker arra késztetett, hogy a fakeretek helyett, amelyeket a gyantabevonat a salétromsav ellen huzamosabb időn át megvédeni nem tud, tartósabb kereteket készítsek; ilyeneket 1849 folyamán állítottam össze vastag tükörüveg-szeletekből kollódiummal és Schönbeinféle papírral. Ezeket iskolai kísérleteimben néhány éven át meg-