Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936
145 erőnek a változása azonban így sem egyenlő, a Volta-ív hosszúságának állandóságát tehát, és vele a fény egyenletességét ez a megoldás nem biztosítja. Mivel a felső szén nem mozdul, rövidülésével pedig a Volta-ív egyre magasabbra jut, Archereau ívlámpája vetítő készülékekben nem használható. Hosszú égési időtartam is csak a dróttekercsnek hosszabbításával érhető el. Olyan elektromágneses szabályozású óraműves regulatort, amely egyszerre mozgatta az egyenlő vastagságú szeneket, sőt a pozitívot kb. kétszer gyorsabban, mint a negatívot, Foucault szerkesztett először 1848-ban. A pozitív szenet azért kell gyorsabban mozgatni, mert egyenlő vastagság mellett kb. kétszer gyorsabban fogy, mint a negativ. Ennek az ívlámpának a két szene vízszintesen fekszik egy-egy kis kocsin; a kocsikat rugók tolják összébb, amikor az áram gyöngülésékor egy óraszerkezet a kocsik elmozdulását lehetővé teszi, az óraszerkezet járását viszont egy delejzáras elektromágnes szabályozza. Mivel a szeneket az óramű széthúzni nem tudja, az első beállítást kézzel kell elvégezni. Foucault regulatoránál egyszerűbb a Duboscq-féle óraműves szabályzó, amelv szintén 1848-ban készült. A kézzel felhúzott óramű a függőleges állású szénpálcákat, amelyek fogasrudakrávannak szerelve, csak összehúzni tudja, de széthúzni nem. Az alsó szenet tartó fogasrudat egy fogaskerék elforgatásával lejjebb kell csavarni, hogy a lámpa kigyulladhasson. Egy a szenek áramkörébe iktatott elektromágnes a föléje hajló delejzár emelőkarával mindaddig gátol ja járásában az óramüvet, míg a Volta-ív a kelleténél hosszabbra nem nyúlt. Ekkor a meggyöngült elektromágnesről a delejzárt egy rugó lepattantja, a kerékmű forgásba jön, és mindaddig közelíti egymáshoz a szeneket, míg a mágnes a delejzárt ismét magához nem rántja. Mivel azonban az óramű valamivel az után áll meg, miután a szenek már eléggé közeledtek egymáshoz, azért ez a regulátor sem ad teljesen nyugodt és egyenletes fényt. Duboscq a regulátorba Foucault tanácsára még egy óraművet szerelt bele. Ezt a második kerékmüvet viszont akkor teszi szabaddá az elektromágnes, amikor az áram túlságosan erős. A kellő erősségű áramtól átjárt tekercs középállásban tartja a delejzárt, úgyhogy ez mindkét kerékművet gátolja forgásában; amint az ív hcsszabbodik, a mágnestől a rugó táv olítja a delejzárt, s ezzel megindítja a szeneket összehúzó művet, ellenkező esetben a szétliúzót. A kézzel felhúzott regulátor az áram bekapcsolásakor önműködően gyújtja ki a Volta-ívet. A Duboscq— Foucault-féle kettős művű regulátort, amely a későbbi irodalomban egyszerűen csak Foucault nevén szerepel, már az ötvenes évek első felében nagy sikerrel alkalmazták laboratóriumi és színpadi célokra. Mind az egyszerű Duboscq-féle, mind a kettős Foucault-féle regulátornak azonban nagy volt az ára. .Jedlik pl. 1867-ben vett a bécsi Hauck-eégtől egy Duboscq-félét 85, 1870ben pedig egy Foucault-félét 160 frt-ért. Azok közül a regulátorok közül, amelyekkel akkor világítottak, amikor .Jedlik a párizsi kiállításra küldte telepeit, a Laeassagne—Thiers-félét kell még részleteznünk. Ez a regulátor, mellyel 10
