Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

6 felületű, egymástól elszigetelten összegöngyölített réz- és cinkelektródokból állott. Jedlik még mint a győri líceumnak tanára (1825—1831) vett a szertárnak leltára: a »Pretia rerum...« szerint 37 fl. 40 xr-ért Volta-féle poharas telepet, (»Apparatus pocularis«,) továbbá 1 fl. 45 xr-ért egyszerű Volta-féle láncot 9 négyzethüvelykes elektródokkal, (»Catena simplex galvanica«,) végül 18 fl. 40 xr-ért Hare-féle elemet két négyszöglábnyi elektródokkal, (»Calorimotor«.) Ezekkel az elemekkel végezte első kísérleteit, ezek hajtották az első elektromágneses motort. Jedlik is tapasztalhatta a Volta-féle elemek gyors kimerülését, arról azonban nincsen semmi feljegyzés, hogy már győri működése idejében foglalkozott volna az elem tökéletesítésével. Elektrolízis folytán a Volta-féle elemben hidrogén válik szabaddá, amely az ezüst- vagy rézlemezre rakodva egyrészt növeli az elektromos ellenállást, másrészt polárizálja az elemet, vagyis az eredetivel szemben ellenkező irányú elektromotoros erőt kelt; ezen kettős ok miatt az áram nem marad állandó, hanem egyre gyengül. Az angol Daniell Frigyes Jánosnak sikerült 1836-ban az elem áramszolgáltatását először állandósítani: a rézelektródot rézgálicoldatba helyezte; ez, miután belőle a réz kivált, a kifejlődő hidrogénnel egyesülve kénsavat alkot. Hogy a kivált réz a cinkelektródra rá ne rakodhasson, a két folyadékot lyukacsos fallal, diafragmával választotta szét. Első eleme rézedényből állott, ebbe öntötte a tömény rézgálicoldatot; az edény közepébe alul dugóval elzárt ökörgégét helyezett, ebbe került a hígított kénsav és a cinkelektród. A cink feloldásával keletkező cinkgálic a dugón és a rézedény fenekén keresztül vezetett U alakú csövön át távozhatott, amikor felülről hígított kénsavat öntöttek a gégébe, mivel a cinkgálicoldat fajsúlya nagyobb a hígított kénsavénál. A rézgálicból üzem közben réz rakodik a rézelektródra, az oldat tehát higul; ennek elkerülése végett Daniell a rézedény peremére rézgáliekristályokkal telt kosárkát akasztott, amely beleért az oldatba. Később egyszerűsbödött a Daniell-féle elem: üveg- vagy kőedénybe került a cinklemez a kénsavval, ebbe pedig lyukacsos agyagedény a rézelektróddal és a rézgálicoldattal. Az agyaghenger tetemesen növelte ugyan az ellenállást, egyébként azonban ez az összeállítás is egyenletes áramot szolgáltatott. Sajnos, hosszabb üzem alatt az agyagcellára ágas-bogas formában réz ülepszik rá, behatol a lyukacsokba, repesztgeti a cellát, néha rövidre is zárja a két elektródot, sőt a hengerre rakodó cinkiszappal együtt új elemet alkot, amely fölöslegesen fogyasztja a rézgálic-oldatot. Ezek és egyéb körülmények sok gondot okoztak a telepek kezelőinek. Jedlik, alighogy Pestre került, még 1840 tavaszán 12 Daniellféle rézedényt szerzett, melyek összesen 22.75 fontot nyomtak és 56 v. fl. 52 kr-ba kerültek. A következő iskolaévben még 26 rézedényt szerzett, hogy erős telephez jusson: »ad obtinendum validum electromotorem«, mondja az egyetemi szertár számadáskönyve, a »Complexus rationum...« (Az elemeket, telepeket abban az idő-