Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

114 Jedlik szokásához híven a regenerátor első tervében nem rézszeletekre, rézgyűrűkre gondolt, hanem a szigetelő lapba mélyített csatornákra, melyeket higanyfoncsorral töltött volna meg. Ezzel kapcsolatban a következőképen fejezte be a regenerátorról szóló írását: »A lemezek válmányozása iránt tett kísérletek nyomán meggyőződtem arról, hogy az egyik és másik telepnek váltakozó öszszeköttetései nagyobb sebességgel történendők a végre, hogy az egész (válmányozásnak vagy) leválmányozásnak eredménye lehető mennyiségben kizsákmányoltassék, mi a higany esatornáitban egy mutató által hordozott összekötő huzalok által nem eszközölhető, mert a higany kiszóródnék. Ennél fogva az itt leirt készülék lényegét egy tengelye körül gyorsan forogható henger készületre átváltoztatni láttam célszerűnek. Ennek leírása ide mellékeit különös iven foglaltatik. Ezen Gyrotrop-féle készülék az üteg működésének regeneratiójára nézve talan Regenerátornak nevezhető. Feltaláltatott lényegben October 24-én estve, részletesen kigondolhatott 25-től 29-dikig 1866.« Sajnos, az a különálló ív, amelyen Jedlik az előbbi regenerátort síkfelületről hengerfelületre szerkesztette át, az iratok közt nem található. De az előbbi tervezet is bizonyítja, hogy Jedlik egyegy eléje vetődő problémát a tudós érdeklődésével szívesen boncolgat, és kiváló tehetséggel sikeresen foglalkozik bonyolult kapcsolások megoldásával. Valószínű azonban, hogy a két telepnek ez a celláról-cellára történő regenerálása, amely a Thomsen-féle eljáráson alapszik, gyakorlati megvalósítást nem nyert; a regenerátor elkészíttetéséről nincs számlaszerű irat, bár Jedlik ezeken az íveken említ Thomsen-féle tachytropot, mint meglevő, kész eszközt; nem maradtak feljegyzések a váltakozva regeneráló telepek működéséről sem. Jedlik bizonyára nem látta célravezetőnek a két telepnek cellánkinti regenerálását, egyrészt, mert a fogyasztóban a kapocsfeszültség ingadozik, másrészt főképen azért, mivel a 12 elemes telepnek egy elemen át történő zárása a telepet túlságosan megerőlteti. Ezt a feltevést igazolja az a tény, hogy Jedlik 1867 elején kezd kutatni olyan regeneráló eljárás után, amely az egész telepet párhuzamos kapcsolásban depolarizálja Poggendorff polárizáló módszeréhez hasonlóan, de azzal a lényeges különbséggel, hogy a depolárizáció idején sem szűnik meg a fogyasztóban az áramszolgáltatás. 1867. febr. 4-én Jedlik három szénhorgany-elemet kapcsolt egy taehtrop közbeiktatásával két Grove-elemhez. A három elem 80 perc alatt merült ki annyira, hogy a Gaugain-féle tájolón mért szögnek az áramerősséggel arányos tangense 7.115-ről 3.732-re csökkent. »... ezen felényire leszállott működést 2 Grove-elem a Tachytropba befogva kevés idő alatt az eredeti 83—84°-nyi elhajlást okozó hatásba vissza állította. Csak azt kell még meghatározni, — írja Jedlik —, mennyi ideig képes 2 Grove-elem a bizonyos ideig működő szénhorgany üteget az eredeti erélyességben megtartani. Az is kitűnend ezen kísérletből, hogy a szénhorgany üteg horgany lemezei mennyire vétetnek igénybe, és a folyadék mennyire