Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1936

95 sék négy ízben összesen 37 csapot csiszoltak be, amiből arra lehet következtetni, hogy négy-öt telep elkészült, mert egyhez csak hét csap volt szükséges. A 32-elemes telepcsoport tervéből kiderül Jedlik szándéka. A csoport ugyanis a maga kb. 60 voltos feszültségével, celláinak 750 cm -es űrtartalmával, 10—12 órás áramszolgáltatásával ívlámpa táplálására alkalmas, teljesen zárt egybeépítése miatt pedig még kényes termekben is elhelyezhető. Jedlik tehát még most is szívósan dolgozott azon, hogy kényelmes és erős teleppel szolgálja az emberiség javát. Alighogy bevált az első telep, Jedlik már ismét iparszerü gyártásra rendezkedett be. 1860. dec. 1-én készen volt egy »az agyagc/ellák nyomására szolgáló gép«, amely többször módosulva jan. 12-éig 08 o. é. frt-ba került. Febr. 22-ére megérkezett a Hruschauból rendelt két mázsa agyag is, és megkezdődött az olcsó cellák gyártása. A gépről nincsen sem leírás, sem rajz. A Lajstrom szerint a gép nyomó hengerei gummival boríttattak, márciusig 13 drb. Márciusban »a czella nyomó gép dugattyúja és csavara módosíttatott, (8.19 o. é. Irt). Nuss márc. 28-án 7.64 frt-ot kapott »ej;y forgató gép elkészítéséért«, ápr. hó 13-án 13 írt-ért új cinkmodellát öntött tömör gipszhengerek készítéséhez. 70 font gipszből hamarosan készült is jó néhány tömör gipszhenger, amelyeket egy pékműhely ben szárittattak ki. A hengerek szállítására még különleges, kércgpapirral bélelt »hordó láda« is készült »hozzávaló korcsolival« ( csúsztató lejtővel —) 16 frt-os árban. Május folyamán .Jedlik tervei szerint Nuss »fenekes czellák nvomására« is alkalmassá tette a gépet 7 napi munka árán. A gépre az agyagból kiszoruló »légbuborékok eltávolítása végett megfelelő záró szelenczével ellátott szelep« is került. Miután a gipszhengerek ii péknél kellően kiszáradtak, 1861 júniusában 150 agyagcella kés/ült el, valószínűen fenekes és feneketlen. A cellákat először .Juha-./ égette ki a laboratóriumban, végső kiégetésre pedig a pipagvárba kerültek; 150 darabból »haszonvető lett 128«. Fenekes agyagcellák a poharas elemekhez készültek; természetes, hogy Jedlik ezeket is légmentesen lezáratta kénfödéllel. Hogy savval kényelmesen legyenek megtölthetők, több eszközt állit«.tt össze. Az egy ik, >a födéllel ellátott villany elemeknek légsavvali megtöltésére szolgáló eszköz« két egymás fölé helyezett és középütt egymással szelep révén közlekedő, összeragasztott üveggömbből állott. A nagyobb méretű felső gömb volt a savtartály, az alsó az adagoló; ennek térfogata megegyezett a cella űrtartalmával. Az adagoló olyan csőben folytatódott, amely jól beleillett a cella fedelének esapfés/.kéhe. Ezt a lefolyató csövet a gömbben elhelyezett ozokerites szelep zárta. Hasonló, de valamivel nagyobb szelep zárta a felső gömbnek az adagolóba vezető nyílását is; ennek a szelepnek a nyele széles üvegcső volt, amely kiállott ugyan a felső gömbből, de mégis jól zárt. Ezen a középső szelepen és csöves nyelének üregén volt átdugva az alsó szelepet emelő nyél is, amely szintén kiállott a felső gömbből, illetőleg az üvegcsőből. Az előzetesen megtöltött tartályból az adagolóba csurgott a sav, ha a kö-