Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1935

25 jukról híres pontjait és a hegyek között szétszórt, erdőkben elrejtett kisebb-nagyobb üveghutákat. Reichenberg előtt váratlanul egy posztógyárból hazatérő munkáscsoporttal találkoznak; szckerkéjük ismét sok vidám tréfára ad alkalmat. Kirándulnak a hartzdorfi gépgyárba, megismerkednek két angollal, akik szívesen megmagyarázzák a gyárukban készülő szövőgépeket. Egyébként Jedliknek sem Reichenberg, sem általában az északi vidéknek a falvai nem tetszenek, mert piszkosak és rendezetlenek. Reichenbergből a határon végig gyalogolva Tetschenbe értek, hol az Elbán kedvükre ladikáztak; vezető kíséretében Jedlik sokat barangolt a sziklás hegyeken, Mann kevésbé bírta. Mivel útlevelük nem volt, Schandauban egy fogadóst kértek meg, hogy őket a esehszász határon átsegítse és kocsin Drezdába szállítsa. Drezdát Jedlik Bécsnél szebbnek találja, annyira meglepte a város szépsége, rendezettsége és tisztasága; alszik is »hercegül« a fogadónak »különösen tiszta« ágyában, annyival is inkább, mert a fogadó nem is olyan drága, mint amitől félt. A város nevezetességeinek a megtekintésére három napot szánt. A »mathematieai cabinet játékos mesterségei untatták, »leginkább csak egy-két Fraunhofferianus tubus (messzelátó) érdemié meg a figyelmet«. Csaknem egy egész napon át tanulmányozta a »gázkészítő fabricában« az égő levegőnek« a gyártását, tisztítását, tárolását a »gasophvlaciumban« és szétosztását a városi csőhálózatba; sőt »midőn besötétedett, meglestük a lámpásgyújtogatót és gyújtogatását jókedvvel néztük«. Visszafelé az első éjtszakát Teplitzben töltötte Jedlik; ehhez a fürdőhelyhez nem fűzik kellemes emlékek: »a fürdőből élő nép nyomtatott cédulákról kornyikál, a muzsika nem különös; a sok s/én- és mészégető miatt még a sör is büdös, ihatatlan.« Ezzel a nappal, aug. 28-ával vége is szakad a naplónak; csak egyéb, szűkszavú feljegyzések bizonyítják, hogy Jedlik Prágában is töltött néhány napot. Több tanulmányutat Jedlik pozsonyi éveiben nem tett, csak Bécsbe látogatott el gyakrabban. Egyébként ezek az évek nem voltak az alkotásnak termékeny évei; ennek magyarázatát a M. T. Akadémiához 188ő-ben beadott önéletrajzának vázlatában találjuk: Jedlik pozsonyi »állomásán a már gyorsabb fejlődésbe indult természettan igényeinek megfelelő és az akkori körülményekhez képest latin szövegű tankönyv írásával foglalkozott; fáradozásainak eredménye azonban nem vala egyéb, mint az, hogy kézirataiból a már elavult latin tankönyvek hiányait előadásaiban pótolhatta. Mert amidőn munkálatának tetemesb részét már bevégezte volt, átlátta, hogy a magyar nemzeti nyelv nek a hivatalos működések körében is gyorsan terjeszkedő használata és azon mindinkább nyilvánuló közkívánat mellett, miszerint az a holt latin nyelv helyett az oktatási téren is alkalmaztassék, egy latinszövegű tankönyv többé korszerű nem lehet. Ennélfogva a latin tankönyv-írással felhagyván, magát a természettan tág terén minden irányban nagy számmal mutatkozó új felfedezések részlctesb tanulmányozására adta, főkép midőn a magyar kir. egyetemen üresedésbe jött természettan tan-