Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1935

102 1. Az üveget egyenletesen vastag, de mégis lyukacsos arany­lemezzel kell bevonni, hogy a közte és az üveg között maradt enyv megszáradhasson. 2. Enyv gyanánt kopálfirniszt használjunk, ame­lyet kb. háromszor annyi terpentinolajban kell feloldani. Ezzel a ragasztóval a tükörüveg-táblácskát oly gyöngén kell bekenni, hogy az ne gyöngyözzön át az aranylemezen; mert ahol átgyöngyözött, ott a lemezt nem lehet jól átvágni és a vonal fürészesszélű lesz. 3. Az edzett acélból készült, tőrhöz hasonlóan kiköszörült késhez ellensúly gyanánt 2400 gr-ot kell elhelyezni; (— t.i. a kést tartó mérlegszerű karra. —) 4. Ha a vonalozás jól sikerült, a megvilá­gító rés mindkét oldalán 5—6 színkép jelentkezik, sőt még egy hetedik is jól látható, hogyha egy-egy húzáshoz a csavarfőnek 20 alosztályzata vétetik. Ha pedig csak 10 osztályzat vétetett, öt szín­kép jól, a hatodik már csak gyöngébben jelenik meg. Ha egy vo­nalra 5 osztályzatot vettem, csak három színképet láthattam, de nagyon élénket. Egyébként ha az aranylemezen jóval finomabbak volnának a húzások, talán több színkép volna nyerhető. — 5. A megvonalozott üveget faolajjal bőven bekent üveggel kell befödni; ezzel a színképek élénkebben jelentkeznek. Hogy a »20 subdivisiones«, a 20 alosztályzat valójában meny­nyit jelent a vonalsűrűséget illetően, azt a kézirat nem mondja meg. Több irat alapján az aranylemezre húzott vonalak számát mm-en­ki.nt úgy 40-re lehet becsülni. — A »Regula lineationis« c. lap sze­rint az aranylemezt vizahólyaggal ragasztotta az üvegre. Az aranylemezre vonalozott rácsok Jedliket nem elégítették ki. »Sugárhajlás tüneményeinek elő állítására szolgáló vonalozott üve­gek készítési módja« c. kéziratában felsorolja a vonalozás nehézsé­geit; a fontosabb rész mai írásra áttéve a következő: »Kétheti folytonos és kitartó türelmet igénylő számtalan sok próbák és szemet erőltető vonalozások és a vonalaknak egymássali összehasonlításai után sikerült a következendő szabályokat össze­állítani. Az aranyozott üvegek, ha még oly szabatosan \ onalaztafc­nak is, nem egész célirányosak; mertj a vékony vonalakon csekély világosság haladhat át, vastagabb vonalokat reájuk húzni pedig nem lehet anélkül, hogy széleik valamennyire fűrész-alakúakká ne le­gyenek; azonfelül a nyíláson átható világosságnak az aranyat tartó enyv en kell áthatnia és így a legszebb színe változást szenved; sé­relem nélkül bajosan tarthatók, ha csak mint utóbb tapasztalám te­rebinth (— terpentin —) által két üveg közé nem ragasztatnak. Ezeknél célirányosabbak a puszta üvegtáblácskák, ha különben jól készítvék, minek eszközléséül e következő kézfogások szem előtt tartandók. 1. A vonalozandó üveg vonattassék be igen vékonyan, hogy még valamennyire átszürküljön, ezüsttel a legújonnan feltalált le­csapatás által. Azután kenessék be az ezüstös oldala egy keverék­kel, mely áll egy rész zsírból és két rész viaszból, igen vékonyan és egyenlően meleg által. Ennek megtörténtével a vonalozandó üveg­hez hasonló darabon kutattassék ki az igen élesre köszörült acéltü azon helyzete, melyben tiszta vonalakat metsz, és azon súly, mely­lyel nehezíttetnie vagy könnyebbíttetnie kell. Tapasztalásom sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom