Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1934

19 letkezö áram nem engedi az eredetit a feszültséggel egy időben csökkenni, a hálózati áram feszültsége és erőssége között ú. n. fáziseltolódás lép fel. A generátor termel sok voltot, sok ampért, de a mágnesezés miatt nem egyidőben ; mintha egy gőzgépben egyszer volna nyomás, de ugyanakkor kevés a gőz és megfordítva. A pillanatonkinti wattot a volt és ampér szorzata adja, ennek a legnagyobb értéke pedig az eltolódás miatt kisebb lesz, mint eltolódás nélkül. A generátor teljesítménye csak törtrésze lesz annak, amire tényleg méretezve van ; ezt a törtszámot teljesítménytényezőnek (vagy rövidebben fázistényezőnek) nevezik. Ha már a dinamó (megfelelő átalakítás nélkül) nem válik be váltóáramú motornak, talán beválik a generátor? Vizsgáljunk meg egy olyan generátort, melynek mágnesküllős rotorját állandóan mágnesezi valami idegen egyenáram; anjint a sztátort rákapcsoljuk a váltakozó áramra, a sztátor- es rótor-pólusok között az első pillanatban — mondjuk — vonzás jön létre, az aránylag nagy tömegű rotor meg isCindulna, ha a sztátor-pólusok egy ideig még húznák. De nem ! Már a következő félperiodusban a sztátor taszítja a rotort, ez a vonzás-taszítás ritmusában meg-megremeg, de forgásba nem jön. Segítsünk a rotoron! Vagy kézzel, vagy motorral gyorsítsuk fel a rotort annyira, hogy abban a rövid időközben, mialatt a vonzásból taszítás lesz, egy rótor pólus már egy következő, tehát ellenkező mágnességü sztátor-pólus hatáskörébe kerüljön, vagy ugyanannak a pólusnak ellenkező oldalára, vagyis hogy a vonzás, taszítás mindig ugyanabban az irányban vigye tovább a rotort. Most már lecsatolhatjuk a külső hajtóerőt, a rótor pólusai már olyan gyorsan járnak körben, mint a sztátor-törzsön az „északi" vagy „déli" sarkok, vagyis a rótor a sztátor „mágnesmezejével" egyidejűleg, „szinkron" forog. Hogyha a rotorral valami idegen gépet hajtatunk azután, hogy már „beugrott a szinkronizmusba", minden bizonnyal elmarad egy kissé, de csak a sztátor- és rótorpólusok kölcsönös helyzetében áll be egy bizonyos, a terheléstől függő eltolódás, a fordulatszám állandó marad. Megeshetik azonban, hogy a terhelés túlságosan nagy, vagy pedig lökésszerűen lép fel ; ilyenkor a pólusok helyzeteltolódása akkora lehet, hogy a rotor-pólus még mindig annak a sztátorsaroknak hatása alatt all, amelyet már el kellett volna hagynia, és az áramiranyváltozás következtében átinágnesezett sztátorpólus a rotort visszarántja : a rótor „kiesik a fázisból" és megáll. A megállás pillanatában káros „rövidzárási áram" lép fel, amely a sztátor tekercselését el is egetheti. A sztátor ugyanis nem zárt-vasmagos, mint egy transzformátor, hanem sarkai befelé, a rótor felé nyitottak; emiatt a szóródás miatt a keletkező mágnesinezőnek nem minden erővonala indukál a hálózati áraméval ellenkező „feszültséget", amely megakadályozhatná a túlságosan erős áramnak a kifejlődését. A fázisból való kiesés tehát nemcsak szépséghiba, egyszerű üzemzavar, hanem a szinkrón motornak természetében rejlő súlyos hiba. 0«