Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1934

15 és Halske, stb.; a mágneskoszorút külön dinamó áramával mágnesezték. A Zipernowsky- és Déri-féle, 1882-ben szabadalmazott „önmágnesező" generátor rótorára kommutátor volt szerelve, amely a sztátortekercsekben indukált váltóáramnak egy részét az elektromágnesekbe vezette. A kommutátor megfelelő számú szeletei közül a párosszámúak a váltóáramú vezeték egyik szálával, a páratlanok a másik szállal összekötött .kefével" érintkeztek; így ha nem is egyenletes, de mégis egyirányú áram járhatta át a rotor tekercseit.

1) Tekintve, hogy a kommutátor az áramnak csak egy részét váltotta át egyirányúvá, a szigetelés nem járt különös nehézséggel még az 1350 V, 70 H-es gépnél sem (I. tábla, 3. ábra). Később a megnövekedett fogyasztás miatt szükségessé vált az első gép mellé párhuzamosan még egy gépet munkába állítani; minthogy több generátornak párhuzamos üzemét az öngerjesztés elve alapján bajosan lehetett volna megoldani, a Ganz-cég is áttért a gerjesztő dinamóra. De ha az „öngerjesztés" a gyakorlatban nem is vált be tökéletesen, a Ganz-generátorok mégis újítást jelentenek a technikában. Mert Gramme zárt gyűrűjével szemben tökéletesítést jelent a sztátortekercseknek külön elrendezése; egy esetleg átégett tekercset így könnyebb kicserélni. Ezenkívül megoldották a Foucault-féle áramok kérdését is : a tömör vasmagban a váltóramok erős áramot indukálnak, ez pedig energiaveszteséggel és túlságos melegedéssel jár. Siemensék egyszerűen mellőzték az indukciós tekercsekben a vasmagot, de ezzel gyöngítették az induktív hatást. A Ganz-gyar merészen egymástól szigetelt lemezekből állította össze mind a sztátort, mind a rotort; gondos munkával sikerült a centrifugális erőt bilincsekbe verni, a vasmaggal pedig a hatásfokot növelni (II. tábla, 4. ábra). A Ganz-gyár után az amerikai Westinghouse-Társaság gyártott hasonló generátorokat! (L. Wilke, i. m. 72. o.) Zipernowsky szabadalmazott generátora önműködően ugyanakkora feszültséggel izzította az égőket, akár nagy volt a fogyasztás, akár kicsiny. A feszültségnek ez az állandósítása is jelentős lépés a generátorok történetében. Az eddig említett generátorok egyetlen váltóáramot termelnek. Hogyha azonban a sztátoron két-két tekercs közé egy-egy új tekercset helyezünk el és az új tekercseket egymás között ismét összekapcsoljuk, akkor a rotor egy második váltóáramot is termel, amely épen akkor a legerősebb, amikor az első leggyöngébb. A váltakozó áramnak megnyilvánulása, arculata, görögösen „fázisa" pillanatonkint más és más: változik az erőssége, változik az iránya. Ilyen értelemben a két-tekercsrendszeres generátort kétfázisúnak nevezzük, a két áramot pedig közös néven — nem egészen helyesen — kétfázisú aramnak. Hasonlóképen lehet az „egyfázisú generátor* két-két tekercse közé két-két új tekercset elhelyezni és ezekből ismét a „páratlanokat" is, meg a „párosakat" is külön összekapcsolni; ilyen módon három különböző váltóáramot kapunk, ú. n. háromfázisú áramot. ') Wilke i m. 69—72 old.