Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1933

16 A pannóniai ritkább szobrászati emlékek közé tartoznak a gladiatorszobrok. Nekünk is van ilyen szobrunk a győri belváros területéről. Magassága 9 cm; 4 cm hosszú csöves talapzata összetörött.

1) Szerz. naplószáma 34/1903-4. A gladiatorok kiképzett bajvívók voltak. Eredetileg a halottak sírján, a holtak tiszteletére s talán az emberáldozatok pótlására folytak az életrehalálra menő harcok. Később az amphitheatrumok látványai lettek. De nemcsak a hivatalra pályázó rómaiak egyik népszerűséget szerző játékának szereplőjét kell bennük látnunk. A császárság kezdete óta a márciusi Minervaünnepségek (Quinquatria Minervae) egyik programmpontja is volt a gladiatorküzdelem. Különösen Domitianus uralma idején vált ezen ünnepek egyik fő programmpontjává.

2) Régebben nemzetek szerint különböztették meg őket, mint samnites, galli és thraeces. Később inkább a fegyverzet vagy harcmód szerint más nevet vettek fel. A mi szobrunk a samnites-ből alakult secutores egyik tagját ábrázolja. Ezek felszerelése : vaspikkellyel fedett bőrpáncél a jobb karon, széles fegyveröv, bőrkötény, alsó lábszárvért, rostélyos sisak és rövid kétélű kard. Ilyen fegyverzetű gladiatort látunk egy bábsütőmintán (VINCIPITI feliratos), mely Szombathelyről került a Nemzeti Múzeumba, továbbá a soproni Diceus-poháron ilyen Petraites, Orie(n)s és Prude(n)s.

3) Gyakori az ilyen gladiator képe a terra sigillatákon és mécseseken is. Szobrunk mindenesetre elég korai. Egetett sírok maradványaival együtt került felszínre és felületét tűzben olvadt vassalak borítja részben még ma is, az átvésés után. Nálunk pedig Kr. u. 160 táján szinte teljesen megszűnik a halottégetés. A bal lábával előre lépő gladiator fején szokatlanul nagyméretű gladiatorsisakot látunk. A széles peremű sisak fölött a tollfésüs tarajt egy kiterjesztett, helyesebben egy magasra felvágott szárnyú sas alkotja. Az arcot teljesen eltakarja az arcvédő rostély. Bal, mezítelen karját könyökben behajlítva feltartja a kegyelemkérés mozdulatával, míg jobb karja a kard földredobásának pillanatára lendül. A kard csakugyan szétvetett lábai közt, ennek a mozdulatnak megfelelő helyzetben, a talapzaton fekszik. A jobb kart harántszalagos páncél védi. Felső testén testhez álló kabátot, köröcskékkel díszített kettős övet látunk. Az öv alól elül ágyékfedő háromszögű kötény omlik alá, hátul három szíjfüggelék csüng le róla. Hátán, az öv és sisak közt levő rövid háti részt a sisak alól kinyúló, nyelvszerű ruházati rész tagozza. Mindkét alsó lábszárán széles, térd fölé érő lábpáncélt látunk. Bal lábszárához támaszkodik a földön álló, hengeres görbületű, négyszögű pajzs. Ennek külső felületén, középen négyszögű mező érzékelteti a pajzsköldököt. A köldökmező négy szegletéről és az oldaélek közepéről 3—3 párhuzamos vonal!) L. Arch. Ért. XXVII. 35. 1. 2) Paulovics, Arch. Ért. XL. 133—4. s) L. Petz: Ókori Lexiko«, 809. I., Arck. Ért. XIV. 393 1.