Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1933

12 munka. Hasonló szobrokat ismertet Hekler Antal az Arch. Ért. XXVIII. 189—191. lapján s közülük legjobban a 2. számú hasonlít a mi szobrunkhoz. Lelőhelye állítólag Oszőny, nagysága törött állapotban 5'1 cm. Minerva a görögöknél Pallas Athene néven ismeretes. Juppiter leánya, ki atyja fejéből teljes fegyverzetben szökkent az életbe, miként az emberi gondolatnak sincs szüksége olyan fejlődésre, amilyenen az anyagi életnek át kell mennie. A görög mythos nagy szerepet juttat Athenenek a gigasok ellen való harcban és győzelemre segíti atyját. Ezt a harcot a görög művelődési területen gyakran ábrázolták. Egyébként azonban a tudomány és a művészetek istennőjének tekintették. A görög mythologia több hivatásáról is szól. A különbségek alapja az, hogy más-más vidéken, ahol tisztelték, nem azonos tulajdonságait domborították ki, amint származásáról is többféle változatot ismerünk. Bizonyára leghíresebb középpont volt az Athene-kultuszban Athen városa, ahol harcos, szűz istennő minőségében részesült tiszteletben amellett, hogy a bölcseség istennőjét is benne látták. Herodotos beszél egy afrikai kultúrcentrumról is. Itt is szűz jellege domborodik ki. Ez a jelleg kifejezésre jutott a neki szánt áldozatokban is. Legközönségesebb jelvénye és egyben szent madara a bagoly volt és Athen városa pénzein is ez a madár a város címerállata. A kígyó is gyakran szerepel Athene—Minerva képein, mint az előrelátás és bölcseség jelvénye. Sisakján gyakran látható a sphynx és a gryph képe A lándzsát rendesen kezében tartja, szintén a bölcseség jelvényeként, melynek segélyével minden nehézség legyőzhető. Hasonlóképen többi, szokásosabb jelvénye, a sisak, a pajzs stb mind a bölcseség, a gondolat győzelmes voltának jelképezésére szolgál.

1) A rómaiaknál általánosabb tiszteletben részesült, mint a görögöknél. Míg ugyanis a görögök inkább helyi kultusz keretében tisztelték, pl Athen városa őt tartotta fő védőistennőjének, a rómaiaknál a capitoliumi szentély fő istennője, Juppiter és Junó mellet az állam legfőbb védője. Ez a tisztelet a fővárosból a provinciákban is elterjedt és Juppiter mellett Junónak és Minervának is szentelt közös oltárok ismeretesek a birodalom minden részében. Ennek megfelelően a larariumok istenszobrai közt is megtaláljuk és szép számmal maradtak ránk kis bronz szobrai. Az istennő szobrain közös vonások a chiton és himation, mint női ruhák, a fejet fedő sisak, a mellett takaró Medusa-fejes, kígyós páncél (aegis), a lándzsa és pajzs, mint a harcos felszerelés darabjai. A mi kis szobrunkhoz (5. ábra.) az Arch. Ért. XVII. 329—333. lapjain ismertetett szobrok közül a harmadik hasonlít legjobban, bár még így is elég sok eltérés állapítható meg köztük. A mi szobrunk mellén hiányzik az aegis, testtartása és feje állása merev, s általában is gyenge iparművészi munka. Tört jobb karjával feltétlenül a lándzsát tartotta, míg bal karja helyzetéből csak annyit állapíthatunk meg, hogy ha pajzsot tartott is, az nem volt a földre támasztva. G. Ranchetti, i. m. 638—43.