Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1932

Kelemen Krizosztom, pannonhalmi főapát. Dicsőségesen uralkodó Szentséges Atyánk, XI. Pius pápa tekintetbe véve a Rend általános óhaját, 1933. március 22-én kelt bullájával Kelemen Krizosztom addigi főapáti koadjutor urat legkegyelmesebben kinevezte pannonhalmi főapáttá s egyben a Szent Márton hitvalló-püspökről nevezett pannonhalmi Szent Benedek-rendi egyházmegye főpásztorává és a Magyar Szent Korona alá tartozó ugyanazon rendi összes apátságoknak főapátjává és örökös elnökévé. A pannonhalmi főmonostori székesegyház homlokzatának mozaikképéről messze ragyog a Rend kettős feladata : Praedicate et docete ! E kettős, de közös gyökérből fakadó és egymástól teljesen soha el nem választható kötelességtől megszabott rendi munkának, a lelkipásztorkodásnak és középiskolai tanításnak további irányítása, fejlesztése tehát az új főapát legfőbb hivatása. A jelenből visszanézve, eddigi élete szinte gondviselésszerű előkészületnek tűnik fel a mai nagy feladatra. Volt tanár (1910—16. Pápa, 1926—28. Budapest), közben tíz évig a kis győrmegyei faluban, Nyalkán lelkipásztorkodott, még pedig a legnehezebb időkben, majd egy évig a Rend legnépesebb székházát és iskoláját, a győrit, vezette mint házfőnök és igazgató. Közvetlen tapasztalatból ismerhette meg a rendi munka legfontosabb ágait és midőn 1929-ben a beteg Bárdos Rémig dr. főapát koadjutorává emelte a Szentszék, a Rend egész életét át kellett fognia és bele láthatott azon szellemi és anyagi tényezők szövedékébe is, melyek működésünk eredményességének föltételei. A beletekintés a legválságosabb időkben rendkívüli kötelességek súlyát rakta vállaira. De birtokában volt az erő leghatalmasabb forrásának: az alázatos meghódolásnak Isten akarata