Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1932

11 a kivételekről a Cornelia gens tagjainak temetője és az a szokás, Hogy csecsemőket később is szabad volt eltemetni a lakóháznál. Győrött a háznál való temetés szokása nyilvánvaló. Bár a rómaikori nagy temetők nálunk is a városból kivezető utak mentén fekszenek, de a város területén — a mai Belvárosban — minden ponton annyi sír került elő, hogy a városban való temetkezést tényként kell elfogadnunk. Nézzük most, mi történt a halottal attól a pillanattól fogva, hogy utolsót lehelt. Szemei még nyitva vannak. A család egyik tagja lezárja a szemhéjakat. Aztán ráborúlnak a holttestre, nevét hangosan kiáltják. Ez a kiáltás azonban nemcsak szertartásos, hanem kitör a szív őszinte fájdalma is a sírásban. Azután megmossák, illatos balzsammal megkenik, majd felöltöztetik a holttestet. Az ágyhoz hasonló ravatalt az átriumban állítják fel. A ház előcsarnokában fenyő- és cipruságak jelzik, hogy halott van a háznál. S a halott siratása, a tőle való búcsúzás nyolc napig tart. Ezalatt a ravatal mellett álló serpenyő parazsán füstölő szereket égettek A temetés a régi időben éjtszaka folyt le. Később nappal temettek, de az éjtszakai temetéseknél szokásos fáklyák használata a nappali temetéseknél is megmaradt. Az egyszerű szegény ember temetéséről alig tudnánk valamilyen részletet mondani. A nagyúri fényes temetések viszont a mi vidékünkön igen ritkák lehettek, s akkor sem érhették utol a Rómában kifejtett pompát. Zenészek, fizetett siratóasszonyok, az ősök viaszképeit hordó színészek és ünnepies halotti beszéd tették fényessé a temetést. A holttestet ágyhoz hasonló szentmihálylován vitték, kissé feltámasztott helyzetben; vagya koporsó belsejében volt a holttest, de a koporsó teteje ágyhoz hasonlóan volt kidolgozva s ezen a halott szobra volt. A rokonság női tagjai fekete ruhában, ékszerek nélkül, szétbontott hajjal, a férfiak fedett fejjel követték a koporsót. A temetők a városon kivül, az útak mentén feküdtek. Gyakori volt azonban az a szokás is, hogy a család saját birtokán temette el a halottat, vagy a városi tanács jelölt ki számára diszsírhelyet. Néha a sírfeliratok pontosan megadják a sír és a körötte fekvő kis térség méreteit, és ez a hely a birtok eladásakor sem volt elidegeníthető, a hozzá vezető út is mindenkor rendelkezésére állt a családnak. Győrött ezideig három összefüggő nagyobb temetőt ismerünk, ha nem számítjuk külön temetőnek a belvárosit, aminthogy jogosan nem is számíthatjuk. Volt ugyanis itt is hely, ahol tizennégy sír került elő egymás mellett, de házak közé esvén, nem tekinthetjük az egész területet egységes temetőnek. Győr egyik nagy temetője a város délnyugati szélén, a Rába jobb partján, a mai csanak-ménfői út mentén feküdt, és a régi kelta temető közvetlen folytatása volt- A másik temető a Belvárostól északkeletre, a Duna jobb partján, a mai Vagóngyár és Gázgyár területén került feltárásra. Ennek délkeleti szomszédságában szintén kelta temető volt. Mindkét római temető a