Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1931
14 tak be a középiskolai ifjúság közé — bár ilyen irányban sem hiányoznak a nyugtalanító tapasztalatok — közvetlenül a középiskola mögött már ott ólálkodnak. Ismételjük tehát: lehetetlen, végzetes az ifjúság tömegeit úgy engedni ki a középiskolából, hogy ilyen irányban kellően föl ne vértezzük őket. De, ha apologetikai szempontok nem sürgetnék is a szociális kérdés szorosabb bevonását a középiskolai oktatásba, akkor is fönn kell tartanunk e követelményt azon meggondolások alapján, amelyeket föntebb érintettünk. Szerény véleményünk szerint azon súlyos, történelmi tényezők értékével bíró gondolatok közül, amelyek a Quadragesimo anno kezdetű korszakos pápai köriratból kondultak bele a világba, nem egynek visszhangoznia kell a középiskolai oktatásban is. A munkának, amelyet sürgetünk, alaposnak kell lennie. Általánosságokban elvesző elvek hangoztatása, vagy pláne üres, talán bizonyos pietizmussal bevont frazeológia nem csak nem felel meg a célnak, hanem egyenesen veszedelmes. Tapasztalatok alapján tartjuk szükségesnek ezt hangsúlyozni. Akinek sikerült észrevétlenül megközelíteni a mai diákság lelkivilágát, látni fogja, hogy a jelzett vonatkozásban milyen kényes és magas igényei vannak. Ezen igények kielégítéséhez ifjúságunknak joga van. A katolikus tanártípusnak ilyen irányban is komoly szellemi fölszereléssel keli rendelkeznie. E szellemi fölszerelés megszerzése ma annál könnyebb, mivel a katolikus tudományos irodalom világszerte valóban imponáló erővel és sikerrel dolgozik az idevágó kérdések komoly, minden kritikát kiálló földolgozásán. Senki oly nyugodtan és nemes fölénnyel nem tekinthet a ma problematikájának a szemébe, mint a katolicizmus. Aki a szóbanforgó kérdés-tömkelegben tárgyilagosan el tud igazodni s látja vele szemben a katolikus világnézet konfrontálódá- sát, állásfoglalását, az új perspektívában, új megvilágításban látja a katolicizmus gazdagságát, szépségét. Ez a világnézet „diadalmas“ nemcsak akkor, amikor a racionalizmus, a materializmus hadállásai ellen vonul föl, hanem akkor is, amikor a nagy társadalmi khaoszból kivezető út megépítéséről van szó. Ezt a csodálatos katolikus fölényt meg kell láttatnunk azzal az ifjúsággal, amelynek leikéhez, gondolatvilágához éveken át számunkra nyitva az út s amelynek az általunk nyújtandó eligazodásra, támpontokra az életben olyan nagy szüksége lesz. A munka, amelyre néhány szóval rámutattunk, természetesen nem merülhet ki ismeretközlésben. A középiskola a mi legféltettebb, legfontosabb nevelési szervünk is. Mint ilyentől joggal várhatja el a jövő, hogy olyan erkölcsi tartalommal lássa el a kezeire bízott ifjúságot, aminőt a kor követel. Abban a bizonytalanságban, amelyben a mai élet vergődik, egyre határozottabban és szembetűnőbb alakban bontakozik ki az az igazság, hogy semmiféle még oly lángelműséggel elgondolt és megfogalmazott, merően gazdaságpolitikai reform sem fogja a világ lefelé rohanó szekerét megkötni, ha nem gyarapszik egyidejűleg jelentékeny fokban a-z emberiség erkölcsi tartalma is. A kor hihetetlenül gazdag a legkülönbözőbb produktiv erőkben.
