Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1931

11 megfontolt továbbépítése, a jelen szükségleteinek kielégítése ennél is fon­tosabb. S ha e kielégítés csak bizonyos hagyományok föláldozásával történ­hetik, ezt az áldozatot is meg kell hoznunk. Erős meggyőződésünk, hogy a középiskolának, ha a félelmetesen gyors ütemben törtető reális élettől nem akar végképpen elmaradni, sokkal jobban meg kell nyitnia kapuit a szociális gondolat, szociáletikai és társadalomtani kérdések előtt. Ezek a kérdések ma a nagy élet- és kultúrproblémák körében annyira centrálisán helyezkednek el, hogy a középiskola nem zárkózhatik el előlük. Az a tudat­lanság, tájékozatlanság, amely a közelmúlt magyar katolikus intelligenciát ilyen irányban jellemezte, végzetes volna a nyomunkba lépő nemzedékben. A szociális és gazdasági kérdések kapcsolata a világnézettel a közel­múlt tudatvilágában sokkal lazább volt, mint ma. A nagy élet-apparátus nagyobb fönnakadások nélkül járt. Az ember jobban ura volt a gazdasági erőknek. Az anyagi létföltételek megteremtése simábban ment. A múlt társadalom-szervezeti öröksége még nagyobb, hatékonyabb volt. A javak eloszlása tekintetében mutatkozó nagy eltéréseket főleg az értelmiség sokkal nyugodtabban vette. A magántulajdonjogot, mint társadalmi berendezkedé­sünk egyik alappillérjét, támadások csak a legszélsőbb áramlatok felől érték. Hogy ez ma ugyancsak megváltozott, azt nem szükséges bizonyítani. Az értelmiségben ma egyre hevesebben nyomulnak föl mindazon kérdések, amelyek a közelmúltban inkább csak a munkásosztályt s a szociológust fog­lalkoztatták, nyugtalanították. Ismeretes, hogy a szociális és gazdasági prob­lémák, küzdelmek világnézeti és etikai kihatása a munkásvilágban milyen szomorú, mennyire pusztító volt. Ez a veszedelem az intelligenciánál semmi­vel sem kisebb. Komoly figyelmeztetőt ilyen irányban lépten-nyomon kapunk az élettől. Elég csak a német szfinxre, a hitlerizmusra rámutatnunk anélkül, hogy a nagy áramlattal szemben 'hic et nunc értékelő álláspontra helyezked­nénk. Különösen nagy ez a veszedelem, ha az értelmiség a nagy társadalmi kér­dések útvesztőibe minden irányítás nélkül sodródik bele. Ha az élet végső, maradandó etikai és világnézeti eligazodását, medrét nem determinálják is a diákévek, kihatásuk ilyen irányban mindenesetre nagy, igen sokszor egyene- » sen döntő. Amikor tehát a középiskola jövő intelligenciánk egész művelt­ségének, életszemléletének és világnézetének alapjait rakja, nem állhat némán vagy szűkszavúan a kor leghangosabb kérdései előtt, amelyek rég meg­szűntek tisztán gazdasági vagy politikai kérdések lenni. A szociális kérdés már régen átcsapott a munkásosztály keretein. Ha az iparos, munkás ifjú­ságot törekszünk ilyen tekintetben kellőleg fölvilágosítani, fölvértezni, lehe­tetlen, hogy az értelmiség ugyanolyan korú fiatalságát, amely pedig szintén találkozik a kérdésekkel, többé-kevésbbé tájékozatlanul hagyjuk. Ennek a föladatnak áthárítása a maga egészében az egyetemi évekre veszedelmes volna. Igen sok esetben a középiskola által lerakott alapokra közvetlenül támaszkodik az egyoldalúsággal fenyegető szakképzés, amely a szóbanforgó kérdéseknek a legtöbbször nem szívesen nyújt teret és időt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom