Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1931
a kevésbbé tökéletes iránt az előbbire egyenesen veszélyt jelent, mert tökéletesedésében gátolja, a kereszténységben teljesen hiányzik. A kereszténység egy csodálatos szétválasztással döbbenti meg a világot: utáld a bűnt — szeresd a bűnöst! Szeresd ellenségeidet! — hangzik el még meglepőbben a krisztusi parancs. Fölforgató tanként kellett hatnia a klasszikus pogányságra a tékozló fiú példabeszédének, aki mindent elpazarolva fizikai és erkölcsi rongyokba takarva kopogtat az atyai ház kapuján. Az antik igazságosság itt nem talált volna helyet a szeretet számára, a kaput soha föl nem tárta volna a hazatérő előtt — az Evangélium nemcsak kaput nyit, hanem tárt karokkal fogadja a bűnbánó tékozló fiút. Hogy ez a hallatlan, nagy elváltozás megtörténhessék, hogy az evangéliumi szeretet-eszmének realitásában, lehetőségében az antik ember hinni tudjon, ahhoz szükséges volt az a felséges „Exemplum dedi vobis“, Krisztus a földnek ajándékozott 33 éve. „Az antik ember szemében hallatlan, elvei szerint egyenesen paradox valami történt Galileában: Isten önként leszállt az emberhez, szolgává lett s a kereszten a rossz szolga halálával halt meg “ (M. Scheler.) Róma először botránkozva áll a Kereszt előtt, de a botrán- kozás lassan-Iassan átszelídül megdöbbenéssé, hogy végül imádássá szentelőd- jék. Szent Pálnak nem volt nehéz megírnia a szeretet himnuszát — Krisztus mindent megmutatott, amire a szeretet képes. De mintha egyet akart volna különösen hangsúlyozni : a krisztusi szeretet nem ismer kivételt. Akiket maga köré gyűjt, egyik sem hord toga praetextat, nem az akkori szellemi élet arisztokratái, nem a politikai hatalom birtosai. Koldusok, vámosok, halászok, bűnösök állják körül. Krisztus szerető szívvel jár bűn és nyomor között, de e szomorú kíséret árnyéka nem vetődik rá felséges életére, hanem a bűn, a nyomor tisztul, vész, amerre jár. A világ nem értette, de látta a nagy titkot, hogy Isten szeretetből a szegények, nyomorgók, bűnösök királya lett, szeretetéből senkit sem száműzött s e királyságában is imádandó, szent Isten maradt, aki ellenségeihez intézi a kérdést: „Ki fedd meg közületek a bűnről?“ A karitásznak, a szeretetnek nyomorgók, bűnösök, szenvedők közt járó Királya ejtette rabul a magyar királyleány lelkét. Erzsébet sok nyomorúsággal, megpróbáltatással megvert korba állítva soha nem lankadó lelkesedéssel, kitartással, áldozatossággal éli le a krisztusi karitász szolgálatában a maga 24 szép évét. A szentek intuitiv erejével fölismeri, mit csinálna Krisztus a XIII. században Wartburgban — s megállás, lankadás nélkül ezt az utat járja. Hiába fekszik ez úton akárhányszor keresztbe hálátlanság, meg-nem- -értés, csel, anyagiasság — Erzsébet soha egy pillanatra sem veszíti el Krisztus nyomait. Rövid 24 esztendő alatt elkészül Wartburgban az evangéliumi karitász minden időkre egyik legfelségesebb képe, amelynek harmatos szépségéből, csodálatosan eleven színeiből, sugárzó melegségéből semmit sem lopott a lezajlott hét század. Alig van magyar katolikus iskola, amelynek falairól ne mosolyogna le Szent Erzsébet rózsás képe az alatta nyüzsgő, hullámzó magyar ifjúságra. M--w f-m-f“-' -■ .......................................^ i /
