Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1929

A mi tanítványunk. A mi tanítványunk volt fiával együtt az édesatya! Az új magyar glóbuson minden forrott, minden izzott és lángolt. Az ifjú fejedelem feszülő karja bizonytalanul ingadozott a kormánykeréken. Ekkor szembejött vele Szent Benedek, aki a népvándorlás apokaliptikus zűrzavarában szilárd rendet teremtett s e renden, mint sziklabázison, megkezdte a dicsőséges keresztény középkor fölépítését. Szent István töprengés nélkül Benedeknek, az utolsó nagy rómainak nyomába lép s a Krisztus szellemében alkotó örök tevékenységnek lesz fejedelmi apostola, a magyarországi actio catholica-nak született patrónusa. Árpád a futó szállásokról új hazába : István Ázsia pogányságából új világba, a keresztény Európába, a halál árnyékából egy dicsőséges évezredbe vezette népét. Az atya a küzdelmes élet ideális harcosa. Es a fiú? A fiú, a legendák szépséges és szent királyfia pedig a Krisztusban tökéletes élet kialakításának győzedelmes, örökké ifjú mintaképe. Cseng a kupa, hevít az ital, gyújt a dal, vadul száguld a vér, kéjt ád a bün és az új haza nyers magyar ifjúsága éli a maga ázsiai, vad ösztön-életét : Imre pedig . . . Imre pedig egy szent életű család puha, meleg tűzhelyénél növekedik vala bölcseségben és kedvességben Istennél és embernél. Es íme, midőn benne is feltámad a tavasz hulláma, benne is megindul a minden ifjak legkeményebb küzdelme : szembejő vele az önfegyelmezésnek, az életszentségnek nagy mestere, a nagy Szent Benedeknek szent tanítványa, Gellért, a velencei Szent György-monostor apátja. 1