Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1929

33 Azonban a mindennapi tapasztalat, de az ezen irányban történő psychologiai vizsgálódás is azt mutatja, hogy egy életpálya sajátos munkaterületének és sokirányú követelményeinek tökéletesen megfelelő személy nincsen, a tárgyi és alanyi oldal teljes harmóniája csak eszmény, amit a valóságban megközelíteni lehet, de elérni nem. Ha ezen nehézségekhez hozzávesszük még a következőket: vájjon az ifjúnak egy konkrét életpálya iránt megvan-e a hajlama, kedve?, van-e tehetsége, alkalmassága a szóbanforgó életpályához — kedv és tehetség ugyanis nem egy dolog, — ha aztán nemcsak a kedve, de a komoly tehetsége is megvan, ha továbbá szűkös anyagi viszonyok sem állják útját a kiképeztetésnek, milyen pályát válasszon a mai viszonyok között a magyar ifjú, hogy ne gyarapítsa a szellemi munkanélküliek százalékát, hogy bizonyos életpályán való elhelyezkedési lehetősége a legvalószínűbb legyen ? Ha mindezen problémákat fontolóra vesszük, csak akkor tárul föl előttünk teljes valóságában, hogy mily nehézségek merülnek föl a pályaválasztás kérdésében, hogy mily nehéz ebben a kérdésben egy értekezlet keretében a szülőknek és az életbe induló ifjúságnak, határozott útmutatást adni. Az életpályának egyelőre alanyi oldalát tekintve

> kérdés, van-e valami mód arra nézve, hogy az egyén és a társadalom szempontjából egyaránt fontos, egy konkrét pályára való alkalmasságot legalább megközelítően megállapíthassuk. Van e a tudománynak valami eszköze arra, hogy az ifjakat amennyire lehet, a nekik megfelelő állásokba juttassa. Mielőtt valakinek a pályaválasztásra tanácsot adhatnánk, azt kell megismerni, hogy az illetőnek milyen képességei, testi és szellemi tehetségei vannak. A tehetségvizsgálatok és a pályára való alkalmasság vizsgálata összefüggnek. Az utóbbi nem egyéb lényegében, mint alkalmazott tehetségvizsgálat. G. Heymans,

1) a lélektan jövő századában a kísérleti módszer exakt természetébe vetett határtalan bizalma alapján abban reménykedik, hogy tudománya mind társadalmi, mind az egyéni életnek új irányt fog szabni, hogy pontos emberismeretre is meg fog tanítani, és így a kellő ember mindenütt majd a kellő helyen működik. Azonban a psychologiai ismeretek olyan gyakorlati alkalmazására, mint aminőt a fizikában, és k,émiában látunk, sohasem fog sor kerülni, mert a bonyolult és tisztán qualitativ természetű lelki tényekre a természettudományok quantitativ módszerei csak a legszűkebb körben és megszorításokkal alkalmazhatók, különben is, mint a legújabb lélektani vizsgálódások mutatják, a psychologia is fejlődésének úgyszólván csak a módszertani fokán van és legellentétesebb irányzatoknak ütközőpontja, Amit tehát Heymans jósol, az nem igen fog bekövetkezni, az azonban tény, hogy a lélektan, főképen annak alkalmazott területe a psychotechnika, már eddig is nagy szolgálatot tett alkalmasságvizsgálataival a pályaválasztásnak. ') Komi»: A lelkiélet, I. k. 1917. 154-155. I. 3