Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

72 jeles tanítványát. Büszke örömmel köszöntöttük fölszentelésének napján, április 28.-án az új tábori püspököt s kivántuk neki, hogy reménysége, a mi reménységünk, melyet férfias jelszava, bátor címere szimbolizál, mentől előbb megvalósuljon, mentől előbb tekinthessen szembe győzelemittas serege élén a „zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes" ormairól az alföld „tenger­sík vidéke" fölött ragyogva fölkelő, diadalmas magyar nappal ! 1929. március 21.-i dátum már nem kiváló személyeknek, hanem gond­viselésszerű intézménynek : szent Benedek Atyánk 1400 éves Rendjének szól. Ez ünnepi sorokban is mély hálával emlékezünk meg Grösz József segédpüspök, Bedy Vince, Zalka László prelátuskanonok, Ragats János apátplébános urakról, akik szíves közreműködésükkel ; Pokorny Miklós püspöki titkár, Brantl Lajos győrgyárvárosi lelkész, Kövér Lajos vicerektor urakról, akik megható szent­beszédjeikkel tették feledhetetlenné nagy jubileumunkat. Hálás köszönet Dsida Ottó kir. főigazgató úrnak fenkölt szónoklatáért ; Jankó László női tanító­képzőintézeti, dr. Barcza Leander, Schmuck Paszkál, dr Magasi Artúr, Pálfi Lőrinc, dr. Vanyó Tihamér bencés tanár uraknak, kik a Dunántúli Hírlapban és a Győri Hírlapban megjelent lelkes és szép cikkeikkel, ill. költeményeikkel emelték ünnepi érzésünket! Büszkék vagyunk rá, hogy kiadhattuk Radványi Kálmánnak „Jó Isten búzája" című értékes színdarabját s ez Értesítőben dr. Lovas Elemér-nek a maga nemében egyedül álló összefoglalását. Mélységes hálával, fiúi ragaszkodással köszöntjük megyéspüspök urunk Oméltóságát, aki nehéz betegeskedésében is, mint a kötelességteljesítés hőse, személyes megjelenésével oly sokszor kifejezésre juttatta atyai szeretetét inté­zetünk és ifjúságunk iránt. Hasonló hálás érzelem és tisztelet Mladoniczky Ignác nagyprépost úrnak, intézetünk legrégibb s egyik leghívebb barátjának! Meghatódva olvastuk március 21.-én a kilencvenéves aggastyán levelét, mely­ben kérdezi : „Van-e Isten után nagyobb jótevője szent Benedeknél az emberi­ségnek? Ha Nagy Sándor, Nagy Frigyes a „Nagy" nevet viselhetik, nem kellene-e Európa tanítómesterét is Nagy szent Benedek nek nevezni ?" Szent Benedek atyánk valóban nagy, a Gondviselő Istennek áldott embere. Mit is tett ő? A kereszténnyé lett római család, római katona s római jog szellemében megszervezte, állandósította az apostoli idők első keresztényeinek imádságos és munkás életét. Krisztus Urunk az evangéliumi tanácsokkal, a maga és apostolai példaadó életével megalapította a szerzetes­séget. E szerzetességnek adott történelmi keretet szent Benedek, midőn egységet vitt a sokféleségbe, fegyelmet a fegyelmetlenségbe, rendet a zűr­zavarba, határozott célt a ködös bizonytalanságba A kinyilatkoztatás isteni ereje, a gyengéd szeretet családiassága, az emberi tapasztalat szilárd szabá­lyokba kristályosult bölcsesége s mint kemény keret: a római fegyelem biz­tosított Pax-ot, erős békességet szent Benedek rendjének az 1400 éves múltra s a beláthatatlan jövőre. Munkálja a jövő azt, amit a mult adott : a szilárd bázisát a fölépülő krisztusi kultúrának. Legyen e kultúra mindenben dicsősége Istennek és békessége a jóakaratú embernek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom