Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928
A MAGYAR KATONÁK FŐPAPJÁHOZ. 1" Aíyám, egy meneküli magyar köszöni ! Rákóczi városából jöttem: Cseh szuronyerdő áll ott öri, Cseh repülőkre sut a Nap Az ezeréves magyar ég alatt . . . Aíyám, Rákóczi fölött sírnak a falak ! Csík hegyeiben nincsen már kokárda, Romban az emlék Segesvár mezőjén, Gábor Áronnak nincsen katonája . . . Aíyám, Máíyás földjének oláh a királya ! S délen, hol Hunyadinak szení keze Osztott halált, Vendégláíójáí rabbilincsben farija Kegyelemből fogadott bérese . . . Aíyám, Kapiszírání vár a Délvidék magyarja ! Nyugaí felől a hős Testvériség Rombolí olíáron egy eszményi siraí . . . Aíyám, hívnak az alvó Esterházyak! Hív négyfelől minden magyar imája, Meri Papja vagy Te nemcsak a viíéznek, Akii e Csonka Föld nevel: Sok hívő fiad túl e szűk határon Idegen seregben szenved, vezekel; Sok hívő fiad Kárpátokon túlról Idegen hant alól köszönt . . . Aíyám ! Az élők és holtak segítnek, Kereszt és kard fonódik egybe itt! Atyám, ó légy Hunyadi Papja, g Viíéze a hevlíő, győzíes híínek; S ha fogyni látod fiaid sorát, Isten Barátja, hozd el, könyörögd le Az angyal-légióknak íáboráí! VANYÓ TIHAMÉR. 1 Ezt a lélekbe-markoló kis kölleményi dr. Vanyó Tihamér O. S. B. intézetünk gyakorló tanára Irta azon melegében gimnáziumunk egykori kiváló tanítványa, az új tábori püspök katonáihoz intézett első beszédjének hatása alatt.
