Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

68 Ez az író csak szóba foglalta, amit mindnyájan éreznek. Minden léptennyomon találkoztunk a szeretetnek megnyilvánulásaival. Ha valahova megérkeztünk, ott láttuk a magyar zászlót, mellette a kék-fehér finn zászlót. Több helyen fogadtak bennünket a magyar himnusszal. Mert a magyar himnusz ott általánosan ismert. Finn nyelvű szöveggel éneklik. Van egy régi daluk, szintén az ö nyelvükön, de az első sora magyar, így kezdődik: „Éljen, éljen a magyar!" Ismerik a mi történelmünket, irodalmunkat. Még pedig nemcsak a magas műveltségűek. A fentebb említett finn író egy kirándulás alkalmával egy kis pásztorfiút szólított meg és tőle kérdezett egyet-mást Magyarországról. A kis fiú olyan pontos feleleteket adott, hogy elég lett volna egy magyar fiútól. Bizony a jóleső érzésbe egy kis lelkiismeretfurdalás is vegyült a mi részünkről. Milyen keveset tudunk mi róluk ! Alig van valaki, aki a finn irodalmat ismerné. Pedig mennyi báj van költészetükben, milyen szép, dallamos a nyelvük ! Az idő eljárt, elérkezett a válás pillanata. Felszálltunk a szép, hófehér Ariadné hajóra. A parton állott a mi ismerőseink csoportja, sokáig integettek utánunk. A hajó a Finn öblön áthaladva Tallinban kikötött. Az észt atléták szálltak fel hozzánk, akik az amsterdami versenyre utaztak. A hajó két óráig állott. Egy fiatal hölgy feljött erre az időre látogatóba. Meglepetéssel hallottuk, hogy teljesen folyékonyan beszél magyarul. Csodálkozásunkra nevetve mondta: — Hiszen én a budapesti egyetemen végzem tanulmányaimat. Most csak vakációra vagyok idehaza, az ősszel megint megyek vissza Budapestre. Budapestről különben úgy beszélnek, mintha valahol a közelben volna. A szép Ariadné útnak indult. Két napig ment megállás nélkül Stettinig. A ragyogó tisztaság, a barátságos arcok elárulták, hogy még finn területen vagyunk. Ezek a finn matrózok olyanok, mint a matrózruhába öltöztetett nagy darab gyerekek. Németországba érve éreztük a hiányát annak a finomságnak, kedvességnek, amit odafönn tapasztaltunk. Lármás utcák, öntelt emberek, pedáns pincérek. Emellett persze hatalmas fejlettségű ipar, lüktető élet, a nemrég megszűnt császárságnak fényről, gazdagságról tanúskodó emlékei. Németország olyan közel van hozzánk és ezt a közelséget éreztük is állandóan ezeréves történelmünkön keresztül. Sokat tanultunk tőlük, hiszen az európai kulturának a mi számunkra legnagyobb részben ők voltak a közvetítői. Talán a szellemi életben az ő uralmuk kissé nyomasztóan is hatott reánk. A világháborúban a mi tragikumunk részben abból származott,. hogy sorsunk hozzájuk volt kapcsolva. Valószínűleg a jövőben is hatással lesz a mi sorsunk alakulására Németország. Ott távol északon élnek a mi rokonaink : az észtek és finnek. Kicsiny népek, akiknek nem jut szerep Európa sorsának intézésében. Annyira messze