Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

57 védelem terhe elsősorban a birtokos nemességre és Egyházra nehezedett. Míg azonban a birtokos nemesség honvédelmi kötelességein és az államkormányzatban való részvétel terhein kívül más kötelességet nem ismert és ilyet nem is várt tőle senki, addig az Egyház s benne Sz. Benedek rendje fontos, sőt volt idő, egyedüli kulturmissziót is teljesített Ennek a szerepnek a rajzát bőven adtuk. De a Rend kivette részét a honvédelmi kötelességekből is. Az országban szétszórt bencés monostorok közül több is várszerepet töltött be már a tatárjárás korában, vagy legkésőbb a török hódoltság idején. Ez utóbbi időben legjelentősebbek voltak a pannonhalmi, tihanyi és zalavári monostor erődítményei. A banderialis hadrendszer a birtokos bencés monostorokat is kötelezte hadállításra. így tudjuk, hogy Pannonhalma jövedelmei fejében 250 embert küldött a király seregébe, azonkívül minden 33 jobbágyház után 1 — 1 könnyű lovast állított fegyverbe 1433 óta. 1459 elején már 20 jobbágyház után állítja ki a telekkatonaságot és ezeket a király évenként 3 hónapig tarthatta fegyverben a monostor terhére. 1498-ban a jövedelem után kiállítandó katonák számát 200-ban állapították meg, de a várőrség tartásáról is intézkednek. Már 1526 előtt megesik, hogy a jövedelem felét hadicélokra kell befizetni, majd 1526-ban az egyházak arany-ezüst templomi szereinek felét kívánja a honvédelem. A főapáti bandériumot (200 ember) és minden 20 jobbágy után egy-egy harcost Mohácsnál is ott látjuk, az elaggott Tolnay Máté helyett, Bajcsy Pál főapátsági kapitány vezetése alatt. A megoszlás korának zavaraiban a pannonhalmi vár új megerősítése szükségessé vált. Ezen célból I. Ferdinánd lefoglalta a főapátság jószágait, kezelésükre tiszttartót rendelt s a konventnek kiutalt, alig elégséges összegen kívül a jövedelmet teljesen az erősség építésére és az őrség fizetésére fordította. De sok nehézség merült fel. Hol a tiszttartók kezelik hűtlenül a jövedelmeket, hol egyes nagyurak ragadozzák el a birtokokat, majd meg a portyára kijáró fehérvári török csapatok rabolják végig vagy hódoltatják meg a szomszédos falvakat. Ez utóbbi veszedelmek elhárítására a győri várkapitány veszi át a birtokok kezelését és a vár megerősítését 1545 táján. 1550 óta 100 huszár kerül a várba, bár időnként gyalogsággal váltakozva, 1556 óta 20 huszár és 150 hajdú volt a vár védőserege. Ezt a sereget már nem tudta a főapátság fenntartani csökkent jövedelmeiből. A hiányokat az alsó-ausztriai rendek pótolták. A XVI. század hatvanas éveiben újra erősítik a várat, de az 1575-ben, majd 1585-ben újra leégett. Ez utóbbi tűzvész után a főapátság birtokainak jövedelméből építették fel De a főapátok a királyi táborba is küldtek ezenkívül katonákat. 1542-ben pl. minden 20 jobbágy után 1 — 1 lovast és összesen 2 szerzetest kellett a királyi táborba küldeniök, 1545 után már minden 10 jobbágy után 1 — 1 lovast, a tizedjövedelmek minden 100 frt-ja után pedig 5 lovast állítottak fegyverbe. A XVII. században, a csökkent jövedelemre való tekintettel, 12 — 36 katonát fegyvereztek fel, azonkívül például 1645-ben még 300 frt hadiadót fizettek. Később a katonaállítási kötelességet