Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

40 dalma. Verselése azonban tökéletes (csak 13 helyen nem követi a klasszikus szótaghosszúságot).

1 Nagyszombati versének kinyomatása annak is bizonyítéka, hogy a magyar bencések az újkor nagyfontosságú vívmányát, a könyvnyomtatást igénybe veszik az irodalom művelése körül. De nem az ő verse az első magyar bencés nyomtatvány. Már 1506-ban kinyomatta Velencében, majd 1519-ben ismét Bécsben Tolnay Máté főapát a breviáriumot. Biztatást bizonyára az 1481. évben külföldön megjelent misekönyvből és a melki szerzetesektől 1488-ban kinyomatott hasonló breviáriumból merített.

2 A könyvtárak azonban hihetetlenül elhanyagolt állapotban voltak. Az a néhány könyv, amit a monostorokban találnak, az istentisztelet céljára is alig elegendő. Talán csak az általános hanyatlásban elnéptelenedett konventek szükségleteit elégíthették ki. A tűzvészek és a nem bencés apátok gondatlansága pusztítják vagy elhanyagolják a könyveket. így történhetett, hogy Sz. László korának szép megindulást jelző adatai után Pannonhalmán 1427-ben csak kb. 50 könyv volt, Koppánymonostorban 1508-ban csak 30, Bakonybélben alig több 70—80-nál, Zalavárott 1553-ban 130 kötet. Fejlődés nem is tapasztalható a XVII. század közepe táján bekövetkezett új fellendülésig.

3 Csak a hiteleshelyi működésben nem tapasztalunk ez időben visszaesést, sőt bizonyos fejlődés mutatkozik. Két pecsétje van már a konventnek. Ezek egyikét, a szoros értelemben vett hiteleshelyi pecsétet csak fontos és hivatalos ügyekben használja ; egyéb, a konventet érdeklő, nagyrészt magántermészetű ügyek okmányaira egy kisebb pecsétet használ.

4 A hiteleshelyek jelentősége különösen abban az időben emelkedett, mikor a monostorok pusztulásával kevesedett a hiteshelyek száma. 1568-ban már a pannonhalmiról sem szólnak, úgy látszik, ott is megszűnt. Ez különben az akkori zavaros időben, a törökportyázásnak annyira kitett helyen nem is csodálható. De levéltárát mindig féltő gonddal őrizte a monostor. Nem várták meg, míg az oly sok érdeket veszélyeztető baj bekövetkezik. A legkisebb hadilármára összecsomagolják az okmányokat és Győrré vagy még messzebb, Pozsonyba, sőt Bécsbe is felviszik. A XIV. században már két részre oszlott a levéltár Egyikben a rendet közvetlenül érdeklő okmányok, a másikban a többi, a hiteleshelyi működéssel létrejött vagy megőrzés céljából átadottak. 1400 táján kezdik újra rendezni és registrumba foglalni a rendi okmányokat. Ezt valószínűen Egyed, a levéltár őre végezte.

5 Bármilyen nehéz volt is a rend anyagi helyzete, a szegények és betegek Regula szerint való gondozása mindenkor lelkiismeretes gond tárgya volt. Több okmány megemlékezik e jótékony munkáról. Legnagyobb érdemei 1 U. o. 353-367 11. 2 U. o. 319. 1. 3 U. o. 312—314 II. 4 U. o. 396-397. 11. 5 U. o. II. 248. 1