Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928

21 meg akarták volna tagadni a korábbi századok minden eredményét. Pedig a klasszikus műveltség pogány emlékeit, íróit is a kolostorok őrizték meg legnagyobb számban. De erről is megfeledkeztek és a XVIII. század óta a műveltség bencés korszakát csak mint „sötét középkort" emlegették. Nem vették észre, hogy a bencések tevékenysége nélkül soha nem következhetett volna el az ő eszméik kora, hogy a középkor gyakran lesajnált tudományossága csak úgy szükséges előzmény volt, mint az egyén életében a naiv gyermekkor, vagy az azt követő tapogatózás kora. De nemcsak az új szellemi áramlat szorította háttérbe a bencéseket. A korábbi tevékenység csökkenése, sőt bizonyos időben szünetelése, más okoknak is, köztük a bencések közt beálló fegyelmetlenségnek is következménye volt Az eddig vázolt eredmények létrehozása sem történt minden zökkenő nélkül. Az alapítás után tapasztalható első buzgalomban hamarosan beállott némi ellanyhulás. Csak N. Sz. Gergely pápa, aki maga is bencés volt, emelte fel újra a bencés buzgóságot, mikor a térítésekben új munkateret jelölt ki a Rend számára. Ezt az első fellendülést azonban hamarosan ismét hanyatlás követte. A Meroving-ház belső harcai szükségszerűen akadályozták a békés művelődés munkáját. S ez történt a VII—VIII. században a spanyol félszigetnek az arabokkal és Anglia őslakosságának a normann hódítókkal vívott harcában is. N Károly kora hozta meg az új fellendülést. Halála után felosztotta országát fiai közt és újra megkezdődtek a minden művelődést megakasztó belső harcok. Akadályokat gördítettek a művelődés útjába az arabok további támadásai a spanyol félszigeten, a normannok és magyarok kalandozásai N. Károly birodalmának minden részében és a dán-normannok támadásai Angliában. Nem kis mértékben rontotta a monostorok belső fegyelmét a kegyurak beavatkozása ; a kegyurak részt vettek a pártharcokban, a monostorok életével nem törődtek, — bár ez lett volna a kisebb baj, — vagy hivatás nélkül való embereket ültettek az apáti székekbe. A folytonos harcok miatt tétlenségre kárhoztatott, vagyoni szempontból jó helyzetben levő kolostorokban, a helyes irányú vezetés hiányában beállott a fegyelmetlenség. A IX. század, leszámítva az első egy-két évtizedet, így telt el. A Rend azonban önmaga megtalálta a reform útját. Nem kellett mást tennie, mint elővenni az alapító Reguláját és annak szilárd talajára állva új életet kezdeni. Ehhez azonban ember kellett. S ilyen ember volt Berno apát, aki Vilmos aquitaniai herceg támogatásával megalapította 910-ben a clunyi apátságot. A clunyi apátság megalapítása nagy jelentőségű változást és újabb fellendülést eredményezett. A Regula eredeti szellemének életre keltésén és a korábbi tudományos és művészi hagyományok folytatásán kivül két nagy újítást hozott be. Egyik a püspöki befolyás megszüntetése volt, másik pedig a többi kolostorokkal való kapcsolat létesítése. E réven érte el, hogy 1000 táján már szinte az összes bencés kolostorok hatása alá kerültek (1100 táján