Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1928
12 kednek mindenfelé és szentek erényeiben virágzik ki a mélységes krisztusi lélek. Erről a munkásságról nagyon hosszan lehetne írni. Helyszűke miatt, sajnos, csak megemlíthetjük ezt a tevékenységet. A keresztény eszmék hirdetése az akkorig kifejlett és a kereszténységtől is felhasználható római műveltség kíséretében történt. Ez nemcsak a kereszténység hivatalos latin nyelvében nyilvánult meg. A római műveltség egyéb eredményei sem múlhattak el nyomtalanul. Az első bencések római pogány műveltségben és környezetben éltek. A családi ház, hol kis korukat töltötték, a monostoron kivül lüktető élet, ha keresztény volt is már Kr. u. 500 táján, de a korábbi római műveltséget sem nélkülözhették. A kolostoron belül is megtaláljuk nyomait. Az imént említett egyházi irók az élet kényszerítő erejét látták és fejezték ki, mikor a klasszikus műveltségből e méhként szedegetett mézről szólnak. A kolostorok is felveszik tehát a klasszikus műveltségből mindazt, ami nélkülözhetetlen, a keresztény eszmékkel összeférő, sőt tovább is fejlesztik azokat. Nem zárkóznak el az ujabb művelődési elemektől sem. A pogány germán műveltség eredményei is hatottak rájuk a germán környezetben és pl. a germán alkotó szellem hozza létre az építésben a gót stílust. A szellemi képzés eszközei a Szentírás mellett azonban mindvégig klasszikusak. Ilyenek a latin nyelv, a rhetorika, a filozófia írói s a kereszténységnek ugyanezen nyomokon járó tudósai. Az azonban természetes, hogy eleinte csak azon klasszikus írókat karolják fel, akiknél keresztény elemeket vélnek feltalálni, vagy akik a keresztény tanítás tartalmát és az erkölcsöt nem veszélyeztetik. Egységes, nagy eszme szenteli meg az ezirányu törekvéseket : Isten dicsőségének keresése. A bencések minden tevékenységének is a rugója, már a Rend megalapítása óta, hogy mindenben az Isten dicsértessék. 1 Sz. Benedek a Regulában nem szól sem a térítésről, sem a keresztény római műveltség hivatásszerű terjesztéséről. O szerzetesei elé elsősorban a lelki tökéletesedést, az örök üdvösség elnyerésére irányuló törekvést állítja. Ennek eszközei az imádság és a munka. A térítés munkáját a Rend elé N. Sz. Gergely, a bencésből lett pápa, tűzte. Ez már a mások, emberek és népek lelkiüdvösségének gondozását is jelentette. A klasszikus műveltség ápolását és terjesztését, még keresztény vonatkozásban sem tette Sz. Benedek Rendje munkakörévé. Az önképzést és a kolostori nevelést csak a „divina lectio", a lelkiüdvösséget szolgáló olvasmány és tanulás kereteiben említi. A szellemi élet természetes kibontakozásának szükségszerű folyamata állt be, mikor a klasszikus műveltség is otthont talált a monostorokban. S ezt a folyamatot semmiféle hatalommal feltartóztatni nem lehetett. 2 Boethius és Cassiodorus, Sz. Benedek kortársai, klasszikus pogány műveltségű rómaiak voltak. Keresztény mindkettő, sőt Boethius vértanú is, 1 Reg. 57. f. 2 Fináczy : i. m. 9. 1.