Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1927

16 és praktikus voltára maga hivta fel a Baumgartner—Ettingshausenféle Zeitschrift olvasó táborának figyelmét, tehát nem volt a naivságig szerény, csak az amerikaias üzleti szellem nem fűtötte lelkét. A tudományt önmagáért szerette és nem az üzletért. Hivatása 1831-ben Pozsonyba, 1840-ben a pesti egyetemre szólítja. Itt gondolja ki véglegesen a róla nevezett elemeket. A Jedlikelemekről gimnáziumunk Jedlik-Ányos-mozgójával kapcsolatban is meg kell emlékeznünk. Az elmúlt század elején erősebbekké, állandóbbakká igyekezték alakítani a Volta-féle elemeket a fizikusok; ilyen tökéletesítés volt a Grove-féle agyagcellás platina-salétromsav-cinkkénsavas elem; akkoriban a platina kb. az ezüsttel vetekedett árban, de ára hamarosan emelkedett, miért is Bunsen a Pt-t szénnel pótolta. Jedlik talán még Győrött egyesítette a két elemet oly módon, hogy a szénlemezre Pt huzalt tekert; ámde az agyagcella nagy ellenállása miatt ezek az elemek is a lomtárba kerültek a többi kiszolgált agyagcellák közé. Itt bukkant rájuk töredezett állapotban egy öngyújtónak fénye ölyan időben, mikor a Pt ára aránylag a legmagasabban állott: kilencszerese a színaranynak. (1923; XII. 3.) így született meg Jedlik posthumus bőkezűségéből az ifjúsági mozgó. — 1852-ben Jedlik a Bunsen-elemek agyagcelláját Schönbein-féle lőgyapot módjára készített pyroxylin-papirtartállyal cseréli ki; a papir csekély ellenállása nagy jövőt jósol. Az elemek kikerülnek az 1855. párisi világkiállításra; a hosszú úton a coliothar-ral és aszbeszttel kevert kénből öntött keretek összetöredeznek, a 100 elemes telepet Csapó Gusztáv már nem birja üzembehelyezni; Dubosq szakértő szeme ugyan jobbnak találja még így is az elemeket a Bunsen-féléknél, a telep még összetörve is bronzérmet nyert, de a találmányt értékesíteni nem lehetett, az idő rövidsége miatt új teleppel a régi már nem volt pótolható. Jedliknek, a tudósnak, ez a szerencsétlenség és izgalom elvette kedvét az „üzleti" értékesítéstől. Kis György szegedi orvoshoz írt levelében (1884) szívesen ismerteti a pyroxylin-tartályok készítési módját, „mely sok kellemetlenséggel járó fáradságba kerül", de látva a galván-elemek fejlődési irányát, „nem bátorkodik azokat a közhasználatra ajánlani". — Néhány ilyenfajta elemet szertárunk értékes reliquiái közé sorolhatunk. Jedlik a természetben a fönségest, a szépet kereste és szerette. Már 1846 előtt készít osztógépet, költséget nem kiméivé folyton tökéletesíti, mert lelkét az optikai rácsok színpompája gyönyörűséggel tölti el. Nem annyira sűrű, mint inkább egyenletes karcolásokra törekszik, így éri el, hogy még az amerikai fizikusok is megörülnek az ő üvegrácsainak színpompájuk miatt, holott az amerikai fémrácsok sűrűbb beosztásuk folytán jobban feltüntetik a Fraunhofer-vonalakat. Osztógépe Pannonhalmára került 1884-ben; első rácsain kb. 40 vonal jut 1 mm.-re, a Palatin Gergelytől újra összeállított és tökéletesített gép