Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1927

III. Jedlik Ányos István. 1800—1895. Jedlik és Czuczor. Unokatestvérek, bencések, a mi győri iskolánk tanítványai, tanárai, díszei. Szülőföldjüket cseh csizmák tapossák, sorsuk magyar sors. Az egyik a Csatariadó tüzes költője, Kufstein várának börtönében szenvedett magyarságáért. A másik a békés természettudományoknak csöndes rajongója, termékeny kutatója: helyette a nagy népek fiai kapják az elsőség pálmáját. Ott dolgozott Jedlik, mint ifjú tanár a szerényen cseperedő szertárban (a székházi könyvtár mai helyén), a székház második emeletén magasra szálló reményekkel, ugyanott dolgozott a 95 éves aggastyán, csak pont egy emelettel lejebb (a kápolnával szemben), nem birja már a magas szárnyalást, ifjú reménységének szárnyait megtépte az élet vihara. Férfiú korában is mindig dolgozott, de már nem Győrött. A munkát szerette, a munka őt vigasztalta. Életerőinek teljében munkájával alkotott, élete telén pedig munkájával letörölte a könnyeket nyomorgó embertársainak szeméről; mert valósággal sok munkát jelentett válaszolni a rengeteg kérő levélre, sok gondot a válaszlevelet „kibélelni"; még egy ,,goromba koldusnak" is ad 50 kr-t. 90 év hosszú idő, nem fér bele egy rövid megemlékezés szük kereteibe minden alkotása.*) Megszületett egy zsuppfedeles házban 1800 jan. 11-én Szímőn. (Komárom vm.) Gyermekkorában bugyii bicskával kútágast, meg malomkereket farag, férfi korában gyémánttal karcol a lepke szárnyával vetekedő szépségű rácsokat üvegre. Mint kis diák jellemzi egész életét: egy nyári aratóünnepségről hazamenet szeretettel feddi Pistikáját édesanyja: ,,Nézd a Czuczorék Pistája milyen kedvesen táncolt, mindenki őt becézte, te meg a sarokba húzódtál.'" ,,Igaz édesanyám, de nem is én ficamítottam ki a lábamat!" (Levelezéséből.) Valóban, Czuczor haláltáncra riadozott és börtönbe került. Jedlik a sarokba húzódva Isten teremtésében gyönyörködött és alko*) L. bővebben Dr. Holenda Barnabás ! Jedlik Ányos. — Ph. Szeml. III. 1. és 2.