Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1926
28 csak legfelebb betanult anyag lesz, de mögötte nem lesz megi az az ismeret, amelynek elérése épen cél volna. Ugyanakkor a tárgyi tudás rovására megy a nagy anyagi tanítása, mert a gyermekkel nem lehet épen a történelem tanításánál kitűzött célt kellő mélységben megközelíteni. A nagy mértékben rieg> nem emésztett vagy épen terhes adathalmaz akárhányszor kedvét szegi a kisebb diákoknak olyan tárgyban, amely pedig ideális lelkéhez legközelebb álló eszmék hirdetője. A világtörténelem most jobban elosztva négy évfolyamban kerül előadásra. A korábbi, három évfolyamú tanításnál a nagy anyagot úgy rövidítette a legtöbb tanár, hogy a magyar történelmi részeket elhagyta. Ezáltal a világtörténelem tanításának egyik célját, a magyarság világtörténelmi szerepének megismerését, tették kockára és előidézői voltak a VIII. osztályban annak, hogy a tanulók szinte teljesen uj anyagnak találták a magyar történetet. Az egyháztörténelem tanításában is voltak hasonló esetek. Ott is elhagyták a tanárok a magyarországi részeket, sőt gyakran pl. a keresztes háborúkat is azon megokolással, hogy a világtörténelemben már úgy is tanulták. Megesett, hogy a világtörténelem tanára hagyta el, azt várva, hogy majd az egyháztörténelemben megismerik. A földrajztanításban, különösen a felső osztályokban, hasonló kísérletezés, többszörös rendeletekben és tantervekben egymástól eltérő anyagkijelölés folyik. Itt, a VII. osztályú földrajzi anyag tanításában fejlett ki az a lehetetlen helyzet, hogy évekein át kell tanítani egy miniszteri rendeletben kijelölt anyagot, megfelelő tankönyv nélkül. Minden tanár kénytelen maga összeállítani a tankönyvet, diktálni, vagy a célnak meg nem felelő könyvek felhasználásával dolgozni. A tankönyvírók és kiadók azért nem jelentették meg a rendeletnek megfelelő tankönyvet, mert hamarosan uj anyagot jelöltek ki előadásra, amelynek tanítása azonban csak 1930—931ben kerül sorra. Üzleti szempontból fogva fel a dolgot, senki sem akadt, aki munkaerőt vagy pénzt áldozott volna egy rövid életű tankönyv kiadására. Az 1899—1900. iskolai évben vette kezdetét a művészi oktatás. Ez sem volt kellően előkészítve, azért eredménye sokáig nem volt kielégítő. Nem volt pontosan kijelölve a cél, nem volt vesJérkönyv sem a tanár, sem a tanítvány kezében, főként pedig a sziemléltető eszközök hiányoztak. A tanári kar megkísérelte a nehézségek leküzdését és a hittan, a történelem keretében, valamint az önképzőkörben végezte a művészi oktatást. Később a szemléltető eszközöket megszerezte s a történelem anyagát az elméleti tudnivalókkal kiegészítve adta a tanulók kezébe. Ma