Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1926

12 nyát, részint azáltal, hogy háborús kurzusokat rendezett szá­mukra, hogy tanulmányaikat befejezhessék. Az intézet igazgatósága az eseményekkel egy időben meg­kezdte már a hadba vonult diákokra vonatkozó adatok gyűjté­sét. Az intézet hőseinek emlékét akarta megörökíteni s ezért a kitüntetésekről, sebesülésekről, fogságbaesésről és hősi halál­ról adatokat kért Értesítőjében minden évben. Sajnos, kérésé­nek nem lett nagy eredménye. Az élét-halálharcbian a fontosabb érdekek elnyomták a hiúságként is felfogható önkéntes adat­közléseket. Azután jött a felfordulás. A nemzet belefáradt a hosszú, '.szinte emberfeletti küzdelembe és a békére való vágy lett ;urrá a lelkeken. De a neímzet bizonyos köreiben az akaraterő és ón­bizalom eme csökkenése reménységet támasztott régóta mun­kált terveik megvalósítására. Mikor a nemzet küzdő részének teste-lelke kifáradt, a küzdelemtől távolmaradók, a materialista szabadkőmives és szocialista elemek, elérkezettnek látták az időt, hogy eszméiket, világnézetüket életre hívják. Ujabb élet­halálharc indult meg, de most már a keresztény és santikeresz­tény világnézet közt. A forradalmi, semmire tekintettel nem levő mozgalmaknak mindig megvan az az előnyük, hogy a kez­dem ényezés vakmerősége, mindent merni tudó — mert vesz­teni valója nincs — bátorsága kezdetben sikereket tud felmu­tatni. Végleges siker azonban csak akkor kisérheti a forradalmi megmozdulásokat, ha a lelkek mélyén érzett szükségletnek adnak kifejezést s ha fejlődést és nem visszaesést eredményeznek. A forradalom vezetőinek első tettei pillanatnyilag meg­tévesztették a harcban kifáradt nemzetet. A békét és Magyar­országnak Ausztriától való függetlenségét hangoztatták, két olyan eszmét, mely valóban közös vágy volt a lelkek mélyén. Nov. 16-án azonban, mikor a független magyar népköztársaságot ki­kiáltották. már nyilvánvaló volt, hogy a nemzet olyan nagy árat fizet az igért eredményekért, hogy abba belepusztulhat. Fel­adták területi integritásunkat, elbocsátották hadseregünket s a béke csak nem jött létre. Külső harcaink ugyan elültek, -de megkezdődött a harc belül, egymás ellen. Forrongó uccai töme­gek, szélsőséges forradalmi elemek kezdték irányítani a nemzet életét. S a radikális eszmék életre hívása vakmerő nyíltsággal, (mind gyorsabb ütemben történt. Ez pedig már nem volt 'a lel­kek közös vágya, nem volt fejlődés, különösen nem a területi integritás és a lelkek meggyőződése árán. Mert a lelkek meggyő­ződése csakugyan nem rokonszenvezett a radikális eszmék­kel. S itt látszott meg annak a csendes, de mélyreható munká-

Next

/
Oldalképek
Tartalom