Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1926

12 nyát, részint azáltal, hogy háborús kurzusokat rendezett számukra, hogy tanulmányaikat befejezhessék. Az intézet igazgatósága az eseményekkel egy időben megkezdte már a hadba vonult diákokra vonatkozó adatok gyűjtését. Az intézet hőseinek emlékét akarta megörökíteni s ezért a kitüntetésekről, sebesülésekről, fogságbaesésről és hősi halálról adatokat kért Értesítőjében minden évben. Sajnos, kérésének nem lett nagy eredménye. Az élét-halálharcbian a fontosabb érdekek elnyomták a hiúságként is felfogható önkéntes adatközléseket. Azután jött a felfordulás. A nemzet belefáradt a hosszú, '.szinte emberfeletti küzdelembe és a békére való vágy lett ;urrá a lelkeken. De a neímzet bizonyos köreiben az akaraterő és ónbizalom eme csökkenése reménységet támasztott régóta munkált terveik megvalósítására. Mikor a nemzet küzdő részének teste-lelke kifáradt, a küzdelemtől távolmaradók, a materialista szabadkőmives és szocialista elemek, elérkezettnek látták az időt, hogy eszméiket, világnézetüket életre hívják. Ujabb élethalálharc indult meg, de most már a keresztény és santikeresztény világnézet közt. A forradalmi, semmire tekintettel nem levő mozgalmaknak mindig megvan az az előnyük, hogy a kezdem ényezés vakmerősége, mindent merni tudó — mert veszteni valója nincs — bátorsága kezdetben sikereket tud felmutatni. Végleges siker azonban csak akkor kisérheti a forradalmi megmozdulásokat, ha a lelkek mélyén érzett szükségletnek adnak kifejezést s ha fejlődést és nem visszaesést eredményeznek. A forradalom vezetőinek első tettei pillanatnyilag megtévesztették a harcban kifáradt nemzetet. A békét és Magyarországnak Ausztriától való függetlenségét hangoztatták, két olyan eszmét, mely valóban közös vágy volt a lelkek mélyén. Nov. 16-án azonban, mikor a független magyar népköztársaságot kikiáltották. már nyilvánvaló volt, hogy a nemzet olyan nagy árat fizet az igért eredményekért, hogy abba belepusztulhat. Feladták területi integritásunkat, elbocsátották hadseregünket s a béke csak nem jött létre. Külső harcaink ugyan elültek, -de megkezdődött a harc belül, egymás ellen. Forrongó uccai tömegek, szélsőséges forradalmi elemek kezdték irányítani a nemzet életét. S a radikális eszmék életre hívása vakmerő nyíltsággal, (mind gyorsabb ütemben történt. Ez pedig már nem volt 'a lelkek közös vágya, nem volt fejlődés, különösen nem a területi integritás és a lelkek meggyőződése árán. Mert a lelkek meggyőződése csakugyan nem rokonszenvezett a radikális eszmékkel. S itt látszott meg annak a csendes, de mélyreható munká-