Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1926

38 viz, a madárnak a levegő, ugyanaz a társadalmi szervezeteknek a fegyelem. A társadalmi szervezetek ezen légkörrel együtt állnak vagy buknak, mert ez biztosítja a szervezet egységét, miként a tömegvonzás a világűr rendjét, és ez biztosítja azt, hogy a szervezet minden egyes tagja helyén van és pontosan teljesíti e feladatot, melyet e rendszer képvisel. Es ha e fegyelem szükséges feltétele minden társadalmi létnek, első sorban szüksége van rá az iskolának, hol a jövő nemzedéknek legértékesebb kincseinket: vallásunkat, magyarságunkat és kultúránkat adjuk át örökségképen, hogy ha majdan kezünkből kiesik a zászló, az utód hatalmas lendülettel emelje magasra Különösen szükséges e fegye­lem napjainkban, mert jövő nemzedékünk hatványozott erőfeszítésre kell hogy hivatva legyen, amely erőfeszítés a rendszer léte, vagy nemléte felett dönt, szükséges tehát, hogy összetartó erejét, fegyelmezettségét a legmagasabb potentiára emeljük. Mindennek tudatos szemmeltartásával kénytelenek vagyunk meg­állapítani, hogy a mai társadalmi életben még mindig erősen tapasztal­ható a világháborúnak, az ezt követő összeomlásnak és kommunizmus­nak bomlasztó hatása : a fegyelmezetlenség, a kis egységeknek : az egyednek és szervezeteknek ez a bomlasztó centrifugális törekvése, mely­nek zajongó hullámai iskolánkba is többször át átcsapva megzavarták intézetünk nyugodt működését. Bár súlyosabb erkölcsi romlottság nem fordult elő, mindazonáltal ismételten kí-kirobbant a tekintélytisztelet hiánya és a fegyelmezetlenség. Aki azonban a célt kitűzi magának, akarnia kell ennek eszközeit is. Fegyelmi szabályaink ellen súlyosabban vétő tanulóinkat csendesen eltávolítottuk vagy magasabb fegyelmi büntetésben részesítettük. A tanári kar annyira át van hatva a fegyelem helyreállításának szükségességétől, hogy a kérdést több értekezleten tette megbeszélés tárgyává, valamint a szülőkkel is állandóan kereste az összeköttetést, részben egyes megbeszélés, részben szülői értekezlet formájában, hogy intézetünk régi fegyelmét helyreállítsa. Az igazgatóság ez úton is megragadja az alkalmat, hogy a szülők figyelmét e kérdésre reáterelje. Mi nemcsak tanítani, hanem első sorban nevelni akarunk. Azt akarjuk, hogy tanítványaink ne mint okos bom­lasztó elem, hanem mint becsületes, vallásos és okos építőmunkások hagyják el intézetünk falait. Epen ezért csakis azon esetben veszünk fel valakit növendékeink sorába, ha egyúttal biztosítva látjuk azon tényezőket, melyek céljaink eléréséhez szükségesek, s azért mindegyik szülőtől megkívánjuk, hogy iskolánk fegyelmi szabályait a család köte­lékén belül is ellenőrizze és megtartassa és ne épen a szülő maga oktassa gyermekét fegyelmi szabályaink megszegésére. Ilyen esetben — minthogy fiában az apát nem büntethetjük — jelezni fogjuk a szülővel, hogy gyermekét csendben vigye el intézetünkből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom